A jog és a Bizottság

Az EU állampolgári kezdeményezéseit a szakirodalom petíciós, új generációs kommunikációs jogként ismeri. A Lisszaboni Szerződés szerint demokratikus deficitet kúráló, részvételi demokráciát fejlesztő intézmény jött létre, a gyakorlatban azonban leginkább csak az állampolgárok frusztrálására alkalmas mechanizmus. Főleg ha illetékesség, a szabályzói jogkör hiányára hivatkozva a Bizottság rendre lesöpri a kezdeményezéseket. Ahogy minap a Minority Safe Packet is. S itt álljunk meg egy szóra: írtak már alá petíciót, akár valamelyik közösségi oldalon is? Mert ha igen, akkor kábé tisztában vannak a kommunikációs jogok korlátaival: ahogy a nevük is mutatja, a közvélemény puhítására, tiltakozásra, vagyis főleg politikai marketingre alkalmas jószágok. Összetett jogalkotásra viszont nem. Persze, a jogok és lehetőségek terén az EU szereti magát nagyvonalúnak projektálni, de nincs ez másként Brüsszelben sem.
Csakhogy a Bizottság leszámolni látszik azzal a régóta táplált erdélyi magyar illúzióval is, hogy a nemzetek feletti EU politikai, jog- és intézményrendje egy méltányosabb világ, hogy az uniós jogalkotás és jogharmonizáció esélyt kínál korszerűsíteni, vagy kompenzálni – a nyugat-európai modellek mintájára – a meglehetősen foghíjas kelet-európai kisebbségvédelmi rendszert. Ha hasonló fogadtatásban részesül az SZNT nemzeti régiók polgári kezdeményezése, a román parlament részéről tapasztalható elutasítással összeadva azt jelzi, hogy az erdélyi kisebbségpolitika kimerítette a jogemancipáció eszközeit és fórumait – úgymond nekicsattant az üvegplafonnak. Kérdés, az illúzióvesztésnek lesz-e demoralizáló hatása a politikai életre, illetve okoz-e legitimációs válságot az Unió irányába.

A FUEN és az SZNT legalább az intézmény- és hálózatépítés terén 30 éves adósságot törleszt, s siker, hogy a képmutatásban élenjáró uniós bürokrácia dacára napirendre kerültek az őshonos közösségek jogai. Mert helyette és mindeközben – új generációs jogok ide vagy oda – a bürokraták inkább a faji megkülönböztetés elleni 5 éves akcióterven dolgoznak. Ezért a bizottsági döntés kapcsán – főleg, hogy kommunikációs jogokról beszéltünk – szabad, sőt illik minden erdélyi magyarnak brüsszeleznie egy kicsit.

Pozsony János Csaba