A BEK-döntő, amelyen az Őrnagy négyet rúgott

A megdönthetetlen csúcsok fináléját játszotta pontosan hat évtizeddel ezelőtt a Real Madrid és az Eintracht Frankfurt a glasgow-i Hampden Parkban. Tíz gól, 127 ezer néző, a sorozatban ötödik Real-siker – és a mi Öcsink, Puskás Ferenc Magyarországon elhallgatott négy találata. A glasgow-i finálé nézőszámát a különböző orgánumok 135, illetve 130 ezer közé tették, az európai szövetség azonban hivatalosnak 127 621 nézőt ismer el – bármelyik adat is a valós, a stadionok UEFA-kompatibilis komfortosítása miatt szinte bizonyos, hogy örök érvényű rekordról van szó.

Tíz gól még véletlenül sem esett BEK-döntőben, az 1960-as gólcsúcshoz a legközelebb két évvel később járt a sorozat, amikor Guttmann Béla és Eusébio Benficája 5–3-ra nyert a Real ellen (Puskás jegyezte mindhárom madridi gólt), ezt leszámítva csak a Liverpool isztambuli csodája, a 0–3-ról elért, Milan elleni 2005-ös 3–3 hozott gólfesztivált. Az 1986-os Steaua – Barcelona, az 1988-as PSV – Benfica vagy a 2003-as Milan – Juventus BL-fináléban (egyaránt 0–0) a tizenegyesrúgásokkal együtt sem esett tíz találat…

A Bajnokcsapatok Európa-kupája (illetve 1992-től a Bajnokok Ligája) 1955 óta íródó történetében mindössze három játékos ért el a döntőben legalább három gólt (pontosítsunk: a BL-ben még senki...). Alfrédo Di Stéfano és Puskás Ferenc a Hampden Parkban, ahol Puskás egyedüliként összesen négyszer köszönt be, sőt mivel ugyebár az 1962-ben a Benfica ellen elbukott fináléban is rúgott hármat – ő az egyedüli, akinek kétszer is összejött a nem mindennapos bravúr. Rajtuk kívül az AC Milan Pierino Pratija ért el mesteri hármast 1969-ben az Ajax ellen (4–1).

Puskás és az argentin Di Stéfano gólgáláját követően mindössze kétszer fordult elő, hogy két játékos is legalább két (nem három...) gólt jegyez BEK-döntőben: 1962-ben a triplázó Puskás ellenében Benfica-oldalról Eusébio rúgott kettőt, az 1974-es finálé megismételt meccsén pedig a bayernes Gerd Müller és Uli Hoeness is duplázott az Atlético ellen.

Ám a fentieken túl hatvan év alatt egyáltalán két gólra is csak a következő játékosok voltak képesek a BEK, illetve a BL döntőiben: José Altafini, Sandro Mazzola, Bobby Charlton, Johan Cruyff, Daniele Massaro, Karl-Heinz Riedle, Hernán Crespo, Filippo Inzaghi, Diego Milito, Cristiano Ronaldo és Gareth Bale. Nem túl hosszú a lista.

És persze azóta nemhogy ötször, de négyszer sem volt képes egyetlen klub sem sorozatban megnyerni a legrangosabb európai klubtrófeát. Triplázásra is csak a Cruyff-féle Ajax (1971–1973), a Beckenbauer vezette Bayern (1974–1976) és a Cristiano Ronaldo fémjelezte 21. századi Real (2016–2018) volt képes.

A Népsport ijedtében nem igazán tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a „disszidens” Puskás Ferenc is pályára lép a BEK-döntőben, mi több, négy góljával annak legnagyobb sztárja lesz. Az sem véletlen, hogy a Magyar Televízió nem közvetítette a meccset, mint ahogyan a Kocsissal, Cziborral és Kubalával zajló 1961-es, továbbá a Puskást ugyancsak felvonultató 1962-es és 1964-es finálét sem lehetett Magyarországon látni.