Vörhenyes zöld?

Sokkolta a román közvéleményt Románia választási térképe. Nem kell ide semmi magyarázat, ideológia, történelmi háttér, bizony kirajzolódott Erdély a szavazatok színében: a vörös kifliben világoskék, keleten zöld folttal. Erdély ugyanis nem a Regátot választotta, hanem önmaga igazgatására szavazott: a románok az európai kiállású Klaus Iohannisra, a magyarok a magyar jelöltekre. (Megjegyzem: jelentős számban szavaztak már az első fordulóban a szász jelöltre, hiszen Maros megyében győzött, Hargita és Kovászna megyében is 10, illetve 14%-on áll, ami feltehetően nem a román szavazóktól érkezett, hiszen a bukaresti hatalom is megkapta a maga arányos szavazatait.)

Tetszetős ez az Erdély-térkép, végre ébredni látszik az erdélyi románság öntudta, ha végigkísérjük az eddigi választásokat. Az sem elhanyagolható, hogy a bukaresti média is már csak történelmi régiókban volt kénytelen beszélni: Moldva, Erdély, Munténia. Lám-lám, a valóság felülírja a hamis történelmi tudatot. Még az is elhangzott, igaz, kérdőjellel, hogy előfordulhat „erdélyi elnöke lesz Romániának?!”.

Nocsak, ki gondolta volna, hogy Bukarest számára fenyegető egy erdélyi elnök, lett légyen az román, hátha még kisebbségi. A magyarok nem bocsátják meg a szásznak, hogy nem beszél autonómiáról, mint ahogy még ma is elevenen él a köztudatban a szászok „árulása”, amikor siettek kijelenteni: elfogadják a Bukaresthez, Nagy-Romániához való csatlakozást 1919 januárjában. Tették ezt azután, hogy 1918. december 22-én a Kolozsvárra összegyűlt, egyesülés ellen tiltakozó magyarokat karhatalommal oszlatta szét a városba berendezkedő román hatóság. Iohannis nem támogatja az autonómiát, de talán Ponta igen? Az világos, hogy egyetlen román jelölt sem vállalja fel, de az erdélyi románság akarata most a magyaroknak is kedvez, mert a történelmi régiók felé tolja a román gondolkodást. Így hát a magyarok szavazata a második fordulóban igen csúnya foltot ejthet Erdély térképén, ha vörhenyesre vált a zöld. Ám az sem kétséges, a magyar választót sem lehet birka módjára szavazni hajtani: egyszer Iliescu, másszor Năstase, harmadszorra Geoană, negyedszerre … már nem megy. A magyar becsület mégiscsak magyar becsület, ami nehezen fér össze a regáti fanarióta örökséggel.