Rovatok

Nem is olyan régen az ország vezető hírtévéjének még ez volt a mottója: nevüket nem vállaló hírforrásokra nem lehet híranyagot építeni. Úgy néz ki, kínjukban – és nem utolsó sorban, hogy utolérjék a bulvárlapokat – bármit vezető hírként tálalnak.

December 28-án a 24 órakor kezdődő híradó első anyagai között bombahírként tálalták, hogy Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön kétszer ünnepelik a magyarok az új évet. Be is jelentkezett (valószínűleg felvételről) a marosvásárhelyi stúdió üdvöskéje, aki szemrebbenés nélkül elmondta a szövegét. A végén megjegyezte, hogy bizony a székelyek eléneklik a székely és a magyar himnuszt is, és mivel Székelyföld nem létezik, a himnuszéneklés illegális. Tessék? Miért lenne illegális? Főként, ha még nem is létezik Székelyföld? Sőt, mióta törvénytelen énekelni Romániában? Ezek szerint a francia–román focimeccs után Franciaország himnuszának éneklése is törvénybe ütközik. Túl sok minden tilos kies hazánkban.

Feltehetjük a kérdést, hogy mennyire volt szakmai a stúdió üdvöskéjének mondanivalója, és főként, hogy mennyire tartotta szem előtt a hírtévé mottóját? Nem jelölte meg, hogy melyik törvénykönyv hányadik cikkelyének, melyik paragrafusa tiltja a nem létező Székelyföld (vagyis szerinte nem is létező) himnuszának eléneklését. Azt sem, hogy ki mondta neki, hogy a két említett városban kétszer ünnepelnek – Csíkszeredában nem hagyomány a szilveszteri utcabál, vagyis ott közösen senki sem ünnepel, még egyszer sem. Az meg, hogy az ajtaján belül ki mit csinál, mindenkinek a magánügye – ha akarja, akkor öt órakor pezsgőt bont a japánokkal, kilenckor a kazahokkal, és másnap hajnali öt órakor az argentinokkal ünnepel, majd befejezi az ünneplést délben a honoluluiakkal.

De ki is ez a hölgy, aki ennyire tájékozott, és szakmailag megkérdőjelezhetetlen? A pályafutását egy príma tévé helyi stúdiójában kezdte, főként egy gyerekhíradóra emlékeztető műsor vezetőjeként. Kisebb-nagyobb kihagyás után került a hírtévé stúdiójához, ahol – a látottakból ítélve – valószínűleg fittyet sem hánynak a tudásra, mindössze annyi a követelmény, hogy viszonylag jól mutasson a képernyőn.