Rovatok

Olvasom, hogy a liberális párt egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a parlament felsőházába, amelyben azt javasolja, Románia nemzeti ünnepe ne december 1-je, hanem május 10-e legyen. A román királyság megalapításának évfordulója, a modern román állam megteremtésének pillanata.

Meg kell mondanom – bár nem tisztem, és nem is számít az én véleményem –, hogy az utóbbi évek legbölcsebb döntésének tartom ennek a javaslatnak a benyújtását. Sőt! Most már bevallhatom, hogy nemegyszer, ha nem is kárörvendően, de kíváncsian vártam, milyen idő lesz majd december elsején, ahogy érdeklődve néztem azt is, miként didereg az egyébként is kisszámú, de azt is mondhatnám, ritka nézőközönség a bukaresti, gyulafehérvári – többnyire katonai díszszemlékre redukált – ünnepségeken.

Mert didergett, persze. December elsejére többnyire rossz idő lett, havazott, vagy fújt a szél, s a hivatalosságokon kívül kevés bukaresti lakos látogatott ki az ünnepnek épp nem nevezhető ünnepségekre. Tettem ezt azért is, mert tudtam, december elseje nemzeti ünneppé nyilvánításában benne volt az én és a többi erdélyi magyar ember megalázásának szándéka is, mint ahogy nem volt úri vagy valami kinyújtott kézszerű gesztus ennek a napnak az ünneppé választása Magyarország felé sem. December elsejében benne volt a „győző” kicsinyes vagy pökhendi fölénye a „legyőzött” felé, hisz tudva tudták, ami ünnep az egyik félnek, bánat, fájdalom a másiknak. Ráadásul a cinizmus netovábbja volt, a megalázás fokmérője, hogy azt is elvárták volna: mi magyarok is ünnepeljünk!

De ne értelmezzük az értelmezhetetlent! Ne hangoztassuk azt se, hogy minden magyar ember a saját méltósága elleni döntésnek fogta fel december elsejének a megünneplését! Ne bántsunk mi se méltóságukban másokat! Maradjunk csak annál a gondolatnál, hogy igazuk van a törvény benyújtóinak, hisz Moldva és Havasalföld egyesülése a legfontosabb esemény Románia történetében, s nem 1918. És ezt minden józanul gondolkodó román ember tudja. De más is van. Egy nemzeti ünnep is csak akkor igazi ünnep, ha a hivatalos pillanaton túl „ünnepelni” is lehet, majálisozni, enni, inni, különböző szórakoztató műsorokat nézni. Egy nemzeti ünnep akkor ünnep, s akkor tud igazi ünnep lenni, ha süt a nap, önfeledt az ember, nem didereg, nem fázik, egyszerűen éli az életet. És nem pálinkát, hanem sört iszik kellő buzgalommal. Felszabadultan. De azt is mondhatnám, egy ünnep öröméhez nem kell ellenségkép. És nem szükséges mások megalázása sem. És valószínű, hogy ha megfelelően bölcsek lesznek mind a szenátusban, mind a képviselőházban, és elfogadják majd május 10-ét Románia nemzeti ünnepének, egyetlen magyar képviselő sem fog gyászszalaggal bemenni az ülésre. Nem csak valószínű, biztos vagyok benne.