Ügyféltoborzó kicsit másképp

Két, munkaruhába öltözött fiatal álldogált a földszinten, az egyik internetszolgáltató elosztódoboza előtt. Először furcsállottam, hogy az éjszaka közepén is tart a munkaidejük, aztán sajnálni kezdtem őket, hogy a minden bizonnyal – késői órákban – beütött baj miatt rögtön terepezniük kell. Jól megnéztek, amint elhaladtam mellettük, halk morgás formájában talán valami köszönéssel is illettek. Kevesebb mint tíz perccel később értem vissza a tömbházba, ahol nagy sürgés-forgás és ijedt kapkodás fogadott: a korábban a földszinten tébláboló fiúk épp az első emeletről rohantak lefelé, kezükben a konkurens szolgáltató jókora routerével, ami az internet-hozzáféréseket osztja szét a lakók között.

Meglepődöttségemben köpni-nyelni sem tudtam, miközben kiviharzottak az épületből. Aztán felcsoszogtam az első emeletre, megrökönyödve a látványtól: a „rivális” elosztóján a felfeszített zár mögött széttépett hálózati és koaxiális kábelek árválkodtak. Mivel hozzám is a „megcsonkított” szolgáltatótól érkezett a világháló-elérést biztosító vezeték, otthon azonnal ránéztem a modemre, sőt, a tévét is beüzemeltem. Mondanom sem kell, egyik sem működött. Dühösen csatlakoztam rá a telefonommal a szomszéd védelem nélküli wifi-hálózatára, megkerestem és tárcsáztam a fiatalok munkaruhája miatt könnyen azonosítható cég ügyfélszolgálati számát. Éjjel kettőkor mi más fogadhatott volna, mint kedves muzsikaszó. Nyugovóra tértem, azzal a céllal, hogy majd megkapják az éjszakai szerelők a magukét...

Reggel határozottan léptem be a károkozó vállalat székhelyére, ahonnan unott képpel tessékeltek ki. Igaz, adtak egy központi – azóta is elérhetetlen – telefonszámot. A történetet ismerőseimmel megosztva kiderült, nem annyira elszigetelt esetről van szó, mint kiderült, a közelmúltban nagy csinnadrattával, fantasztikus kedvezményekkel berobbant szolgáltató előszeretettel alkalmazza a nagyközönség elől rejtve maradt éjszakai módszert. Sőt, a forgatókönyv szerint két egymást követő éjszakán is routert kell lopni, hogy a harmadik napon ártatlan ábrázattal megjelenjen az ajtóban egy buzgóságával még a szektatag-toborzókon is túltevő ügynök, aki finoman rákérdez, hogy meg vagyunk-e elégedve „a másik” szolgáltatásával. Már nagyon várom, hogy nálam is felbukkanjanak.