Tüntetők és nyavalygók

A részvevőket dicséret illeti, a szervezőket elismerés, a szimpatizánsokat köszönet. Úgy is sikerült erőt mutatnia az erdélyi, székelyföldi magyar közösségnek vasárnap Marosvásárhelyen, hogy a vélt erejét lépten-nyomon fitogtató, önmagát egyedül legitimnek, profinak és rátermettnek beállító RMDSZ távol tartotta magát az autonómiatüntetéstől. Saját választóitól, attól a nemzeti közösségtől tartotta magát távol, amelynek érdekvédelmével és közképviseletével kérkedik, miközben a mindenkori román főhatalomhoz dörgölőzik. Szomorú ezt látni és tudni, de a politikai realitásokat tudomásul kell venni: a legnagyobb romániai magyar párt vezérkara ma ilyen kis kaliberű. Szerencsére a saját választói, sőt egyes másodvonalbeli vezetői tovább látnak az orruknál, legalább megpróbálják ötvözni a közérdeket a magánérdekkel. Ezért aztán odaállnak néha olyan ügyek mellé is, amelyekért nem jár jutalom Bukarestből. Végül mégiscsak megmutatkozott az össznépi szolidaritás a Székely Nemzeti Tanács és partnerei szervezte vasárnapi demonstráción, a kiáltó szó elhallatszott néhány világvárosig is. A többségi román nemzet szószólói többnyire értetlenkedve, fitymálóan vagy hőbörögve viszonyultak a kisebbségi magyarság követeléseihez, ebben semmi újdonság, de akadtak türelmesebb megszólalások is. Égbekiáltón arrogánsnak, hazugnak és ignoránsnak inkább csak a sajtó szekus-nacionalista része bizonyult, sajnos az RMDSZ-es média egyes bértollnokai sem voltak képesek ezt a szintet meghaladni – közülük néhányan még a Ceaușescu-érában „tanulták” a szakmát –, bár a többség láthatólag zavarodottan próbált semleges lenni, hiszen kenyéradó gazdáik kínos téblábolása az akut nemzetpolitikai kihívások kérdőjelei között már-már követhetetlenné vált. Az egyszerű mezei tulipános propagandista mostanság már nem tudja, hogy kit magasztaljon: a mamelukságát „személyes érvekkel” mentegető Kelemen Hunort, vagy a kackiás néptribunná avanzsált Tamás Sándort. A távolmaradót vagy a fontolva közeledőt. Ám a megátalkodottabb honi balliberális pennarágók magyarországi eszmetársaikkal egy követ fújva rontottak rá a nemzetre a székely szabadság napján, és borítékolható, hogy ugyanazt fogják cselekedni az összmagyar szabadság napján, március 15-én is. De a kutya ugat, a karaván halad.