Tudnivalók az egyszerű emberről

Mindig az egyszerű emberrel példálóznak, pedig amióta emlékszem, én sosem találkoztam, sehol sem ismerkedtem meg egyszerű emberrel. Mert mindegyik bonyolult volt a maga valóságában. Vagyis a valóságos embert láttam bennük, nem valami elvonatkoztatást, amiből össze tudnám rakni az emlegetett egyszerű ember tulajdonságait, jellemvonásait. Mert a Vilma nénik, Andreák, Feri bácsik, Gergők mind-mind a maguk valóságával íródnak be emlékezetükbe: hogy Gizi néni szeret klasszikus zenét hallgatni a rádióból, Lenke néni és Irma néni minden pénteken kenyeret süt, Anti bácsiék házát az utcasoron az út melletti díszfákról lehet megismerni, Ella néni fia, Ignác a városba ingázik naponta, és Dezsőéknél van a falu postája. Ha az első vagy a legfontosabb tudnivalókhoz hozzászámítjuk még azokat is, amelyekről időközben tudomást szerzünk, az az érzésünk támadhat, hogy legtöbb ismerősünk a világ legbonyolultabb személyiségei közé tartozik. És hozzájuk képest a dalai láma világszemlélete nyitott kártyának tűnhet. A hatéves keresztlányom sem egyszerű lélek: van véleménye, és szereti ő maga eldönteni, mikor mit tegyen.

Mindebből azt szűrtem le, bárhogyan hivatkozunk is az egyszerű emberre, azzal találkozni ritka alkalom. Hej, hogyne volna, mikor a mindennapok is folyton csak bonyolítják az életet! Szinte naponta változik valami körülöttünk, és persze nem a Firtos hegye, a Nyikó medre, a rigófütty, szajkórikoltás vagy a som íze változik... Hanem amit az ember talált ki. Na persze azt is tudjuk, hogy ha nem olvasunk újságot, nem nézünk hírműsorokat, csak időlegesen tudjuk eltolni a mások által, megkérdezésünk nélkül kitalált dolgok ránk való hatását.

Deák Ferenc azt mondta valamikor: Magyarország olyan, mint az állatorvosi könyvek címoldalán ábrázolt ló, amire az összes lehetséges betegséget rárajzolták. Ezzel ellentétben a folyton emlegetett egyszerű ember, mint a neve is mutatja, nem bonyolult lélek, nem nehéz eset.
Hát én eldöntöttem, hogy ilyen egyszerű ember szeretnék lenni. Ezért is érdekel, hogy milyen. Nem kívánnék összetett jellem lenni, ha ez tőlem függene. Ne legyen nekem bonyolult világképem, minek az? Senkinek nincs hasznára.

Miután megszereztem pedagógusi diplomámat, mindinkább megbizonyosodtam korábbi sejtésemről. Ha a jó oldaláról nézzük: mindenki valamiben nagyon jó. Legalább egyvalamiben, de az is lehet, hogy több területen, szakmában, készségben stb. Ezzel emelkedik ki, az átlagon felül. Na, én most is úgy gondolom, emiatt nem találkoztam eddig az egyszerű emberrel. Mert, ugye, nincs a homlokára írva, hogy ő az. Ki kell azt találni, rá kell jönni. Hogyan lehetséges? Meg kell ismerni, beszélgetni vele, meghallgatni őt, olyan kérdéseket tenni fel, hogy elmondhassa, mi fontos számára ebben a huncut világban.

De a legnagyobb érvem, ami döntésem mellett szól, hogy az egyszerű ember nem akar másnak rosszat, és akin csak lehet, segít. Nem zsidózik és nem cigányozik. Teszi a dolgát és nem azt nézi, ki mennyit lopkod körülötte. Az egyszerű ember akkor létezik, amikor bajbajutottakon kell segíteni. Megcsömörlött már a sorozatfilmektől és négyévente unja a hatalmas ígéreteket. Nincs szüksége menedzserekre, hogy eldöntse, mit hol és mennyiért vásároljon meg. Szereti a zöldséglevest és vasárnap sültről álmodik. Népdalt hallgat a televízióból és előre köszön a szomszédainak.

Szóval ezért szeretnék én is olyan lenni, mint az a bizonyos egyszerű ember.

Rövid a sor, bárki beállhat még a végére.