Színház – csak kalandoroknak

Mielőtt a marosvásárhelyi színházba invitálnánk önöket (s a Tompa Miklós társulat idén is gondoskodott a látnivalóról), talán nem árt egy figyelmeztető jelzés azoknak, akik a bejárat felé merészkednek. Megtenné például egy halálfejes tábla „Veszély!”, esetleg „Kizárólag kalandvágyóknak!” felirattal, hogy a gyanútlan kultúrára szomjazó tudja, hogy mire számítson. Hogy havazáskor szánkót, fagyáskor korcsolyát, olvadáskor gumicsizmát is vigyen magával. Sötétedés után pedig – márpedig, nemde, többnyire esti időpontban kezdődnek az előadások – feltétlenül elemlámpát, ellenkező esetben ugyanis igencsak sok meglepetés érheti a szuroksötétben arrafelé botorkálókat: itt egy állvány, amott egy pocsolya, netán a lecsupaszított betonalapból kikandikáló vasalás.

A színház is továbbfejleszthetné kínálatát, például a jegyeket már eleve az előadás előtti akadályversennyel párosíthatná, amelynek a győztese visszakaphatná a jegyének az árát, hogy legalább értelme is legyen a bejáratig tartó botladozásnak.

Tudom, tudom, a Színház tér felújítása igencsak időszerű, s ha már magának a színházépületnek a felújítására mindeddig nem sikerült a művelődésügytől kicsikarni a szükséges összeget (márpedig igencsak ráférne, hiszen átadása, 1978 óta nem végeztek jelentős korszerűsítő munkálatot az épületen), a vele egyidős, immár a város tulajdonát képező tér is új arculatot kíván. A munkatelep (amúgy csigalassúsággal dolgozó) üzemeltetői azonban megfeledkeztek arról, hogy az intézménynek ebben az időszakban is működnie kell, nem lehet a teret teljesen lezárni a gyalogosforgalom elől. Jobb helyeken ezt ideiglenes korlátokkal kijelölt, kivilágított, biztonságos folyosókkal szokták megoldani. Mondom – jobb helyeken…

Marosvásárhelyen azonban, aki mégis ragaszkodik a színház látogatásához, először is ne a legjobb cipőjét húzza fel, aztán pedig vértezze fel magát türelemmel, s csöppnyi kalandvággyal. Ha utóbbi nincs benne, akkor várja meg a következő évadot – persze csak ha addig elkészülnek a munkálatokkal…