Bakó Zoltán
2011. február 17., 11:562011. február 17., 11:56
2011. március 04., 11:422011. március 04., 11:42
Vannak szuper- meg hipermarketek. A különbség köztük annyi, hogy egyik nagy, a másik még nagyobb. Olyanok ezek, mint a tüdőbaj. Nem lehet és nem kell szeretni, de meg kell tanulni együtt élni vele.
Ezek a hiper-szuperek rájátszanak a zsebünkben lapuló – legtöbbször kevés – pénzre. De hát ez a dolguk. És ebbéli igyekezetükben kitalálnak mindent, hogy zsebünkből előcsalogassák a cincogó krajcárt. A „hármat fizet, négyet kap” már kezd unalmassá válni, meg jogszabállyal is tiltották az ilyenfajta mesterkedést. Hogy attól még alkalmazzák? Hát... ilyen ország ez. Bár, aki egy kicsit is tud számolni, s időt is szán rá a polcok mellett, viszonylag hamar kikalkulálhatja, hogy ő bizony kifizeti mind a négyet.
Újabb és újabb ötleteket találnak ki, hogy vásárlásra bírjanak. Nemrégiben az egyik üzletlánc azt ötlötte ki, hogy kap a vásárló egy műanyagvödröcskét, azt megtöltheti naranccsal, fér amennyi fér, egységes árat fizet érte, vödröstől. Mert az a műanyagvödör, ami nem ér többet két lejnél, úgyis ott porosodott már a polcokon időtlen idők óta. Naná, hogy a kitaláló tudta – nem fér abba hat kilónál több anélkül, hogy a felsők legurulnának. S nagyjából ugyanannyiba kerül így a narancs, mint ha kilónként vásárolnák meg. Na, de egy egész vödör...! – ámuldoztak a naivak, s be is dőltek a csalinak. Otthon aztán vakarhatták a fejüket, hogy mi legyen ennyi gyümölccsel, s hogy ne rohadjon a nyakukra nyakalták okádásig. Aztán egy darabig rá sem tudtak nézni semmiféle déligyümölcsre.
De mert a vásárlók némelyike van annyira ötletes, mint a kereskedő, hát akadt egy atyafi, aki azonnal kitalálta, miként lehet a svindliből is hasznot húzni. Vásárolt egy doboz fogvájót, aztán felfűzte a narancsokat. Egy fogpiszkálót félig beleszúrt egy narancsba, a következő gyümölcsöt erre szúrta, s így tovább, mígnem lett neki egy szép hosszú és merev narancsfüzére. Ezt belehelyezte a vödörbe, s kezdte a műveletet elölről, addig, amíg ilyen merev füzérekkel megtöltötte a vödröt. Naná, hogy nem hullott le egyetlen guriga sem a halom tetejéről. Tartották a fogvájók. S mert a játékszabályban nem volt szó a fogpiszkálókról, körülbelül kétszer annyi narancsot vitt haza, mint amennyire a boltosok számítottak. Hogy aztán mit csinált otthon ennyi naranccsal? A jó ég tudja. Ámbár lehet, hogy pálinkát főzött belőle, s így aztán megtízszerezhette az üzlet által be nem kalkulált hasznot.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
szóljon hozzá!