Semmi érdekes

Az egyik iszákos, a másik lusta dög, a harmadik kétes eredetű pénzből tartja fenn magát – íme, néhány meghatározás, ami a közfelfogás szerint egy rosszhírű kocsma törzsvendégeire illene. Nos, máris elnézést kérünk a lepukkant talponállók közönségétől, ugyanis a leírás történetesen az ország vezető politikusait rajzolja körül. Legalábbis a Wikileaks szerint. Az utóbbi időben az amerikai diplomáciai iratok kiszivárogtatására szakosodott szervezet az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége munkatársainak tulajdonított feljegyzésekkel, jelentésekkel örvendeztette meg a világot. A dokumentumok eredetisége kétségbe vonható ugyan, ám a tartalom valósnak tűnik: elég ismerni a romániai belpolitikai viszonyokat, a szereplőket, és máris elhihetjük az egészet az első szótól az utolsóig.

Az amerikai diplomáciai képviseletek előszeretettel írnak jelentéseket Washingtonba, beszámolnak a vadászterületükön zajló eseményekről, cselekvési tervekhez gyűjtenek adatokat, jellemrajzokat készítenek, és még ki tudja, mit. Bukarest esetében azonban a munkatársak speciális segítséget kaptak. Éspedig román politikusok, közéleti személyek ontották nekik az információkat erről-arról. Például, hogy Traian Băsescu műtétje során azért aggódott a későbbi kémelhárítási főnök, hogy az államfő nehogy lebénuljon. Egy másik arc azt súgta meg, hogy Băsescu iszik, mint az állat. Vasile Blagától, akkori vidékfejlesztési minisztertől azt hallották, hogy Crin Antonescu, a PNL elnöke olyan lusta alak, hogy jobb esetben is csak legfeljebb két órát dolgozik naponta. Na meg, hogy Ludovic Orbant (korábbi közlekedési minisztert) le kellene tartóztatni, mert 600 millióval lépte túl a tárca költségvetését. Vagy ott van Mircea Geoană, a PSD egykori szépreményű elnöke és bukott államfőjelöltje, aki az elnökválasztások óta képtelen lemosni magáról a Butuska becenevet. Nehéz is, ha folyton hülyeséget beszél. A kiszivárgott anyagok szerint Geoană 2007-ben találkozót kért az akkori amerikai nagykövettől, hogy szakértelméről, tudásáról, tenni akarásáról biztosítsa a diplomatát, majd szerényen megjegyezte, számíthat rá Amerika, mert jelenleg ő a „number one”. Butuska még abban az évben visszatér a tett színhelyére, és bizalmasan közli a nagykövettel, hogy hamarosan ő lesz az ország miniszterelnöke. Mint utólag kiderült, a történelem folyása más irányt vett, eltért attól, amit Geoană álmodott. Nem lett sem kormányfő, sem államfő. De még lehet, mert itt a butuskák előtt mindig nyitva állnak az ajtók.

Na, de a követség munkatársai azért dolgoztak is, nemcsak a másoktól hallott információkat vetették papírra, alkottak maguk is elég anyagot. Egyik elemzésük például rámutat, hogy a fiatal román szélsőjobboldaliak Vadim Tudort annak tartják, ami valójában, vagyis közönséges bohócnak. Vagy hogy Victor Ponta, a PSD elnöke az igazságügyi reform egyik legkomolyabb akadályát jelentheti, mert túl erős a kötődése a párt régi sötét arcaihoz. Egy másik elemzés – amit a hírek szerint egy gyakorlatozó diák állított össze, de a követség egyik magas rangú diplomatája ellenjegyzett – a romániai oligarchák top ötösét határozza meg Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Ioan Niculae és Gigi Becali személyében. Míg ez a névsor maga az unalom, annál érdekesebb a „helyi bárók” listája. Abban ugyanis feltűnik Verestóy Attila neve is. Bájos, ahogy az amerikaiak nevén nevezik a dolgokat.

A hazai közvéleménynek a Wikileaksen keresztül odavetett információk tulajdonképpen semmi újat nem mondanak. Nem derítenek fényt semmire, nem lepleznek le senkit, nem adnak magyarázatot a koramúlt eseményeire. Csak megerősítik mindazt, amit az ország lakosságának a zöme eddig is sejtett. A dolognak viszont mégis van jó oldala, éspedig az, hogy a népek az ország határain túl is valós képet alkothatnak Romániáról. Ebben a formában a kiszivárogtatások sokkal hatékonyabbak, mint az Elena Udrea által forszírozott országimázs kampányok. Így legalább ingyen jut el az egész világhoz az üzenet, hogy ez az ország pont olyan, mint hírlik.