Paktummal és anélkül

Vége az államfő és a kormányfő együttműködésének. Ha valaki esetleg nem tudná, Románia két igen fontos embere egy úgynevezett társbérleti paktumot kötött két évvel ezelőtt. Ez a dokumentum szögezte le, hogy Traian Băsescu és Victor Ponta nem támadja egymást, illetve az állam intézményeit, ugyanakkor együttműködik az ország érdekében. Na, ennek mostantól vége, a miniszterelnök felmondta az egyezséget, miután az elnök egy tévéműsorban azt állította, hogy becsapta őt a szerződéskötéssel.

Ööö, mi van? Vége a barátságnak, a normalitásnak? Ezek ketten mostanig is mindent egymásra hordtak, határtalanul szívatták és mocskolták egymást, akadályoztak mindent, amit csak lehetett. Miközben ott volt a zsebükben a papír, hogy nem tesznek ilyet. Akkor most mi következik? Bilit borítanak egymásra, a nyílt utcán fogják egymást köpködni? Most már tényleg közel az apokalipszis? Dehogy! Ez csak egy újabb bizonyítéka mindannak, hogy ebben az országban hiába is írsz alá bármit, a dokumentumok nem számítanak. Bármit át lehet hágni, mindenkit büntetlenül be lehet csapni. Minden következmény nélkül.

Semmi egyéb nem történik, mint amit ilyenkor szoktak megállapítani: eldurvult a kampány. Csakhogy itt akkor is durva a hangnem, ha a választási kampányig még jó sok idő van.

A kilátások viszont cseppet sem vidámak, államfőnek készül Victor Ponta, aki itteni kifejezéssel mondva nem ér egy kas csihányt sem. Ugyancsak elnök lenne Klaus Johannis, a szász, aki nem győzi bizonygatni, hogy ő mekkora román. Indít valakit az RMDSZ is, hogy legyen néhány százaléknyi voks, amivel csencselni lehet a második fordulóban. És indulnak még azok, akik nem osztanak, nem szoroznak.

És ha majd lejár a nagy államfő-választási banzáj, és meglesz a nyertes, akkor majd kötnek egy újabb paktumot az „újak”, amelynek birtokában tovább anyázhatják majd egymást. Nem változik semmi. A romániai magyarok ügyében sem lesz semmi új, továbbra is annyi örömünk lesz, hogy a kisvárosokban Gheorghe Doját Dózsa Györgynek lehet írni az utcanévtáblán.