Óvszer

Benkő óvszer nélkül szexelt Andival. Ez ordított szerdán az egyik – sajnos – legolvasottabb magyarországi napilap címoldalán, s ettől az óriási teljesítménytől ledöbbentem. Azon már nem akadok ki, hogy van szerkesztő és főszerkesztő, aki ilyet át- vagy kienged a kezéből, és nem nyílik meg a föld alatta. Az sokkal feltűnőbb lenne, ha nem ilyen alakok vezetnének bulvárújságokat.

Nem okozott különösebb traumát az sem, hogy egy felvidéki tolmácslány viszonylag könnyen felkerül egy bulvárlap címoldalára és néhány hét elteltével már csak és kizárólag ő az ország Andikája. A botrányos az, amikor Benkő Dániel, az egykor szebb és dicsőségesebb napokat is megért lantművész ma Magyarországon csak úgy képes érvényesülni, hogy ország-világ előtt gyűri a lepedőt holmi feleségjelöltekkel egy kereskedelmi televízióban.

Beszélgetek lantosunk, a Benkő egykori zenésztársaival és azok közben csak szégyenkeznek. Szemük sarkából, szemérmesen figyelik a műsort és a legszívesebben kiszakítanák a közös múltat az emlékezetükből, a lelkükből. Ha megengedőbb lennék, azt is mondhatnám, Benkő lantos megszívlelendő nyilatkozatot tett az említett bulvárlapban. Azt fejtegette: „Az élet ellen nem szabad védekezni!” És ez nem vitás. De miért annak árán kelendő ma Benkő Dániel, mert beengedi a tévékamerákat a magánéletébe? Meddig van még igény a kukkolásra negyven évnyi megfigyelés, besúgás, piti spicliélet után? Meddig van még lejjebb Magyarország? Tényleg igaz, hogy a lantos egy évtizedes hallgatás után úgy tér vissza a kaptafához, hogy Schubert, Bach és a saját műveit tartalmazó albumát a szex adja el?

Új CD-je felnőtteknek szóló mozgóképet is tartalmaz: a Benkő feleséget keres című műsorból kimaradt erotikus jeleneteket lehet megtekinteni. Remélem, a derék székelyeket hétfő esténként nem Benkő Dániel ülteti le televíziók elé. Remélem, a Székelyföldön még védekeznek az emberek a magyar kereskedelmi médiából ömlő szenny ellen. Remélem, tévénézés közben használnak óvszert!