Ordás palacsinta és Ábel mustár

Olvasom a különböző magyarázatokat arra, hogy miért csak ennyi és ilyen, illetve ez és nem amaz a termék kerülhetett be a Székelyföldről a CORA áruházláncokhoz indított kamionokba, miután csalódottan lapoztam fel a hipermarket legfrissebb termékkatalógusát. Csalódottan, mert az első hírek hallatán még elégedetten dörzsölgettem a kezeimet, sőt, kisgyermek módjára már a napokat számoltam. Na még ennyi nap, na még annyi éjszaka, s május hetedik napjától lesz itt olyan zakuszka- és kürtőskalács-fesztivál vagy miccsparádé pityókás kenyérrel, hogy csak győzzük locsolni csíki sörrel, oroszhegyi szilvapálinkával és fenyővízzel! Gondoltam én... Aztán jött a nagy pofára esés. Zakuszka és miccs helyett pedig megérkezett az áruházakban rendezett Székely Hetekre az Ábel mustár, a rolád sajt, sör helyett az Allegria üdítő. Köszönöm szépen, még jó hogy nem autóztam ki az amúgy sem könnyen megközelíthető üzletbe. Állítólag a bemutatkozásra érdemes termékek öt százalékát sem hozták ki/át Magyarországra, s ennek főként gyakorlati, technikai okai vannak. A hústermékek a sertéspestis miatt maradtak otthon, más áru esetében a címkézésre, vonalkódra vonatkozó feltételek nem teljesültek. Pedig ezek nem érvek. Piacgazdaságban ilyen nincs. Vagy megszervezik a Székely Heteket úgy, ahogy illik egy ilyen rendezvénysorozathoz, vagy pedig nem kacérkodnak hasonló gondolatokkal. Székelyföld nem utolsó sorban az ilyen rendezvényeken jut el azokhoz az anyaországi magyarokhoz is, akik különféle beidegződésektől és téveszméktől, megkockáztatom: a tanulatlanságuktól vezérelve idegenkednek a határon túliaktól, sőt, nem átallanak nemmel szavazni, ha az azoknak megadandó kettős állampolgárságról van szó. Nem mindegy tehát, hogy az amúgy is az idejük nagy részét bevásárlással töltő magyar vásárlók előtt miként mutatkozik be a Székelyföld. Mert az, hogy ott is tudnak mustárt készíteni, sokat nem árul el a híres vagy kevésbé hírhedt góbékról. Kár, hogy ez nem egy sikertörténet, még akkor is, ha a CORA-üzletekben állítólag nagy az érdeklődés a székely termékek iránt. Kár, hogy az a bizonyos porszem becsúszott a gépezetbe, és Háromszék nem képviseltethette magát a rendezvénysorozaton. Nem kellett volna a megosztottságot is felpakolni a kamionokba. Sőt. Teljesületlen feltételek esetén nem lett volna szabad a Székely Heteket megszervezni. Kenhetem én az Ábel mustárt a roládra, de valahogy nem megy a kettő együtt. Mint ahogy az sem fér a fejembe, hogy némely székely éttermekben miért éppen somlói galuskával kényeztetik a – főleg – magyarországi vendégeket. Hogy érthető legyek: az ordás-kapros palacsinta kinek ártott?