Növekvőben a jogvédő faktor

Ezúttal nem a románokra és a román nacionalizmusra gondolok, bár gondolhatnék arra is. Most az RMDSZ és ennek élvonalbeli arcai tűntek fel, amint egyre vehemensebben kiállnak a magyarok jogaiért. A madéfalvi veszedelem évfordulóján, szombaton megszervezett megemlékezésen még csak két napja volt annak, hogy az Antena 3 tévéadón „kriptokommunista” nacionalisták hőbörögve és fröcskölődve belekötöttek a restaurált gimnázium homlokzatán található magyar címerbe, de az RMDSZ szövetségi elnökének, Kelemen Hunornak az ünnepi beszédébe már bele volt építve a téma.

„Azt üzenjük azoknak innen Madéfalváról, akiket a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium homlokzatán levő címer zavar, hogy ne zavarja őket a mi múltunk, a mi történelmünk. (...) A történelmet nem lehet eltörülni, a történelmet nem lehet meghamisítani. A történelmet nem lehet zárójelbe tenni, csak ideig-óráig, ahogy azt sokszor és sokan megpróbálták. Azt üzenjünk innen Madéfalváról, hogy a székely emberek, az erdélyi magyarok szabadságszerető emberek. Tisztelik azt, aki tiszteli őket, szeretik a szabadságot, és szeretnek a saját sorsukról dönteni” – hangzott az elnöki intő, le is aratva ezzel a megérdemelt vastapsot.

Ugyancsak a madéfalvi megemlékezés kapcsán egy másik fontos RMDSZ-es figura, Korodi Attila is megnyilvánult: néhány nap elteltével, kedden tett közzé egy blogbejegyzést, amelyben nagyvonalakban az ottani eseményeket megörökíteni szándékozó, valószínűleg titkosszolgálati akciókat veszi lajstromba. A volt környezetvédelmi miniszter „a román állam saraként” tesz említést egy, hibás kapcsolószekrénnyel rendelkező, éppen ezért csak kettesben „cikázni tudó” rendőrautóról, amely viszont a meghibásodás álarca alatt lefilmezett mindegy egyes madéfalvi portát, ahová ki volt tűzve a magyar lobogó. Feltűnt továbbá Korodinak egy, eddig ismeretlen „újságíró”, aki modern felvevőkészülékkel „szelektíven filmezett minden, számára érdekes, elhangzott kijelentést, ezzel mintegy elárulva álcáját”.

S itt még nem ér véget a felsorolás, még egy „oldtimer Daciában” közlekedő csapatot is észrevett, amelynek tagjai hagymát akartak vásárolni, s mivel hagymát nem találtak, csak ünneplő embereket, „gyorsan megörökítették őket, hogy majd mutassák meg otthon családjuknak, milyen szépen ünnepelnek Madéfalván a székelyek”.

Bravó, képviselő úr, éles szeméért és iróniával telített, a sunyi, leskelődő állami megbízottaknak odaszúró mondataiért minden elismerésem. Csak egy dolog zavar engem kissé. Amikor Kelemen Hunor vehemensen a magyarság kisebbségi jogait védelmezi, vagy amikor Korodi Attila a román államot ostorozza, miképpen tudják levetkőzni másik énjüket? Más szóval: szépen és szívünkből szólnak ezek a politikusok, de egyikük a kormánykoalíció stabilitását adó kisebbik párt elnöke és a kormány egyik minisztere, a másik meg a kormánykoalíció képviselőházi többségét biztosító frakció egyik oszlopos tagja, ráadásul korábbi tárcavezető. Azaz mind a ketten a román államapparátus igencsak fontos, kikerülhetetlen figurái.

Skizofrén helyzet, amit sokszor és sokan vetettek az RMDSZ szemére. De egye fene: azt is mondhatnám, hogy ezek az RMDSZ-esek, bár nyilvánvalóan szavazóiknak üzennek, legalább valamilyen formában megnyilvánulnak, a mostani magyarellenes médiahadjáratban valamilyen ellenlépéseket tesznek.

Mert a Magyar Polgári Párt tisztelt képviselői az elmúlt időszakban olyan mélyen hallgatnak, mint a sír, s az elvileg profi politizálásra készülő Erdélyi Magyar Néppárttól is csak egy háromnapos késéssel érkező, szedett-vedett közleményre futotta mostanában kisebbségi jogvédelem témájában a hokis himnuszbotrány kapcsán. Miközben az országban ismét fokozódik a magyarellenes hangulat, egyik soviniszta botrány a másikat éri, s lábbal tiporják már kiharcolt jogainkat is: elég, ha csak a csíkszeredai egyetemista lány esetére gondolunk, aki minden törvény adta lehetőség ellenére anyanyelven történő ügyintézés helyett csak jogtiprást és megalázást kapott a nagyváradi rendőrségen.

Márpedig ebben a helyzetben a kampányeseményeknél, a magyar szívnek tetsző, majdani választási döntést elősegítő szólamok pufogtatásánál jóval többre van szükség, hogy ne érhessen sérelem Romániában senkit pusztán azért, mert magyarnak született.