Csinta Samu
2010. március 08., 08:292010. március 08., 08:29
2010. március 08., 10:402010. március 08., 10:40
”...mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb”
(József Attila)
A szeme. Ami villan, és tüzeket gyújt benned. Ami villan és megbolondít, mert nem rád villan, valaki másra, valami másra, pedig veled van, az előbb még biztosan veled volt. De akkor miért villan most másképp? Nem értheted te ezt, és ahogy mondja, szégyen önt el, hogy tényleg nem érted.
A tekintete. Ahogy simogat, és te megragadod, mint életed egyetlen kapaszkodóját. Amelyen csüngsz leszakíthatatlanul, még akkor is, amikor rajtad kívül mindenki látja: már nem is létezik.
A keze. Az alkotó, amelynek érintésétől formát ölt a formátlan, szín űzi el a szürkeséget, karácsonyi díszbe öltözik a vakablak. A teremtő, aki révén rend költözik a káoszba, értelmet nyer az áldozathozatal alaktalan fogalma, példázatot a családi fészek melegsége.
A bölcsessége. Amely viszályt simít el és csüggedőket vigasztal, asszonyi-emberi empátiával kezel sorsokat és családokat megrengető viharokat, anyai-nagyanyai szeretettel tart melegen kapcsolatokat lélekfagyasztó időkben.
A szépsége. Amellyel büszkévé tesz, amellyel ébren tartja a férfi vadászösztönét és birtoklási vágyát, dalra és rímekre fakaszt, amelynek oltárán birodalmak, vagyonok, gerincek jutnak nevetséges elértéktelenedésre.
A vitakészsége. Ami nem hagy elkényelmesedni, eltelni önmagunk okosságának megfellebbezhetetlenségétől, frissen tartja elménket, hogy utólag magunk is elcsodálkozzunk az éles helyzetekben összeeszkábált érvrendszerünkön.
A kiszolgáltatottsága. Amely képes kialakítani bennünk az erősség és hasznosság képzetét, a megtartó tudatot, hogy kellünk, helyünk és értelmünk van a világban.
Az anyasága. Létünk záloga, a tudás, amely külön piedesztálra helyezi, ahonnan életünk végéig igyekszik helyes szólamra hangolni lelkünk húrjait, akinek bármikor elsírhatjuk némán a bennünk zokogó fájdalmat.
A nő mindig velünk van, talán azért is fordítunk rá méltatlanul kevés figyelmet. Ma egy kicsit könnyebb dolgunk van: nem kell különösebb ürügyet keresnünk egy halk köszönömhöz.
Kozán István
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
szóljon hozzá!