Nem nemzeti gyász, csak nemzeti sport: lopás

Vannak nemtetsző dolgok, amelyeket meg lehet, mert meg kell szoknunk. Ám hogy ebből nemzeti tragédiát fabrikáljunk, hogy alattomos, nemzet- és kegyeletgyalázó vérengzőket keressünk, vagy kerestessünk fakabátékkal, az már még enyhén szólva is túlzás. Mint ahogyan túlzás az is, hogy ha folyton folyvást kesergünk elesettségünkön, kiszolgáltatottságunkon. Mert mi is történt tulajdonképpen most? Leszereltek a fehéregyházi, pontosabban ispánkúti Petőfi-emlékműről két bronztáblát. Ha aljas módon gyalázni akarták volna az emlékművet – mint ahogyan a legnagyobb érdekvédelmi szervezet legnagyobb főnöke sugallja hivatalos állásfoglalásában – akkor nem a táblákat viszik, hanem a domborművet törik össze, csonkítják meg, a talapzatot rongálják, a feliratokat rondítják le festékkel. Mert ilyenre volt már példa. Itt is. De most nem ez történt. Valakik leszerelték a bronztáblákat. Háromból kettőt, mert valószínű a harmadikra már nem volt idejük. Ha lett volna, viszik azt is. Megkockáztatom, hogy akik leszerelték, nem is tudják, mi állt a feliraton. Merthogy valószínű nem is tudnak olvasni, analfabetizmusból kifolyólagosan. Őket nem a genius loci vitte a helyszínre, hanem a szükség. A pénztelenség. A nyomor. Színes fémet gyűjtenek, ha kell illegálisan is, aminek az árából betevőt vásárolnak. Lehet, hogy feketén adják el, lehet, hogy nem is élelmet, hanem italt, meg bagót vásárolnak belőle. De attól még maradnak kisstílű tolvajoknak, nem avanzsálnak fasisztoid terroristákká.

„Egymás kulturális értékeinek tiszteletben tartása álláspontunk szerint a békés együttélés egyik alapköve” – mondja nyilatkozatában az érdekvédelmi szövetségi elnök. Tisztázzuk: én nem akarom tisztelni a tolvajok kulturális értékeit, és békésen sem akarok együttélni velük. Már csak ilyen maradi vagyok, nem akarok alapkövezni tolvajokkal. És elvárom tőlük, hogy ők se akarjanak alapkövezni velem.

Elvitték a Borsos Tamás-szobrot is. Régebben, de elvitték. Kétszer is. És másodjára meg sem találták a tolvajt. Igaz, először is csak véletlenül, vagy ha úgy jobban tetszik, a tolvajok szakmaiatlansága miatt – mert beleszekereztek a szoborral egy rendőrjárőrbe. Elvittek bronz, alumínium meg egyéb fém- és kegytárgyakat temetői sírokról. És a károsultak nem nemzetgyalázót, egyszerűen csak tolvajt kiáltottak. És akkor sem keresett senki nemzetgyalázót, amikor a vásárhelyi Csíki utcában levő görög katolikus templom mellőli feszületről lefeszítették és elvitték a Megváltó tízkilós bronzszobrát.

Az, hogy a fehéregyházi lopás mindössze két héttel a költő 164 évvel ezelőtti eltűnésének évfordulója előtt történt, csak szerencsétlen véletlen. Amit nem kell, mert nem illik politikai célokra kihasználni.