Nagyságrendek

Ismerek egy német üzletembert, akitől idézni szoktuk baráti körben a „kleine firma, kleine heft”,(kis cég, kis füzet!) mondást, amivel akkor viccelt-szerénykedett, évekkel ezelőtt, amikor kiosztotta évvégi ajándékként, itteni üzlettársainak az általa kedvelt és nyomtattatott, kis formátumú, fekete műanyag borítású manager-naptárait.

 

Nézem a hírt Becaliról, hogy beidézte az adóhatóság, mert több millió euró áfatartozása van, s eszembe jutott a fenti mondás parafrázisa: nagy megye, nagy csaló, kis megye, kis csaló. Nagy megye – nagy adós, kis megye, méretarányos adós. A fene megette (a fene nem káromkodás, csak nyavalya, ami rágja testet, a megette még annyira sem, mert még nem ette meg, s ahogy elnézem a pártfogóit, nem is fogja!),mondom, ebben a csaló ügyben is pitiánerek vagyunk vagy még ebben sem tudunk igazán nagyok lenni.

 

Kleine firma, kleine heft. De a különbség csak a méretekben van, a viszonyítási alapokban, egyébben nincs, mert akinek itt is, ott is elég hatalmas az adóssága, arányosan, azt védi a törvény, jaj, bocsánat nem a törvény, hanem a falka. Ha elég nagyot csaltál, elég tekintélyes összeggel csaptad be az államot, az tiszteletre méltó bátorságra vall, és hirtelen védelem alatt találod magad, még el is törölnek belőle, legalább felét. Ilyeneknek jár az europarlamenteri képviselőség vagy a legjobb szakember titulus, vagy egy szakmai szervezet erkölcscsőszének szerepe, aminek magasságából tolvajt kiálthat és ítélkezhet a tolvaj és úgy általában kijárhat neki a mély, félelemmel vegyes, misztikus tisztelet és csodálat. Mit számít, hogy mioritikus analfabéta és érzéketlen, műveletlen tuskó vagy, a lényeg, hogy csavaros eszeddel milliárdokkal csapold le az adófizetők pénzét. Akkor te vagy a hatalom embere és viceversza.

 

S a kicsivel, a többivel, a balekkel mi legyen? Hát, az nem érdemel kegyelmet. Az csak egy kis senki, egy nyomorult kényszervállakozó, a családját éppen csak az éhhaláltól megmentő, sommerből lett sajátmaga alkalmazottja, hulljon a férgese, érdemes példát statuálni vele, csak ennyit mert lopni? Az ilyent már érdemes kéthavonta meglátogatni és különböző alapon megbüntetni, megsarcolni, érdemes folyamatosan sakkban és félelemben tartani, mert ezen szinten kiélhetjük kisnérói, kishitleri hatalmunkat. És egyébként is csak munka van vele. Mit kavar bele folyton a finomlisztbe, miért szól bele a nagyok dolgába? Ez olyan, mint a mostani (és a többi) elnökválasztási csalás, aki okosabban és többet csalt, most is azt tartotta a legbecsületesebbnek a falkája, s az kiálthatta a tolvajt. És ennek ellenére, bár hihetetlen, de nem biztos, hogy mindig övé a győzelem.

 

Ezt a mostani választás, de kis városok sok, kis és nagy Döbrögijének a példája is mutatja: keleti és nyugati királyok, televíziók és magas rangú hatalmak állhatnak a hátad mögött, ha túlfeszited, elpattan egy húr, vagy addig jár a korsó a kútra, amíg megtelik és kicsordul, vagy a számítottnál nagyobb számban mennek szavazni. Ezen érdemes mindenkinek, minden szinten elgondolkodni. S egyébként sokan vannak, akik értik mit jelent az, hogy:„egyszer mindenkit szólítanak”. Akik nem, azoknak az a büntetésük, hogy addig kell lopniuk, gazemberkedniük, amig egyszer csak a mennyiség átcsap „minőségbe”, és megtanulják.

A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)