Rovatok

Volt egy kis hurráoptimizmus bennem, amikor az államelnök-választást megnyerte a nagyszebeni polgármester. Nagyon tele volt már a hócipőm – s gondolom, nem csak az enyém – a sok leváltási-szavazási, népszavazási hajcihővel meg a még több bohóckodással, ez a Miklós nevű Klaus, vagy ha úgy jobban tetszik, Klaus nevű Miklós meg úgy tűnt, és tűnik nekem most is, komoly úriember. Ránk is fér már végre egy ilyen. S nem tagadom, annak is örültem, hogy egy kisebbségi lett az állam elnöke. Nem fűzök vérmes reményeket nemzetiségi jogaink érvényesítéséhez, de annak örültem, hogy a többség végre felnőttesedik, nem lát festett ördögöt egy kisebbségiben. Gondoltam, a dolgok végre a normális kerékvágásba terelődnek, ez az ország mostantól azzal foglalkozik majd, amivel foglalkoznia kell és kellett volna már két és fél évtizede, az előző három államelnök alatt is. Meg annak is örültem, hogy az új First Lady földink, Carmen asszony a megyénkbeli Tekeújfaluhoz tartozó Mezőszentandrás, Sankt-Andreas, Sântu szülötte. Most is ott élnek a rokonai. Nem nagy ügy ez a szentandrási származás, de azért mégis...

Szóval mondom, örültem a dolog ilyeténképpeni alakulásának, drukkoltam a kevés szavú elnöknek, de titokban vártam, mikor kezdik ki? Mert jó honi szokás szerint, ugyebár ... Hát bejött. Egy Ionuţ Ţene nevű (nem túl úri) ember, aki születésileg drăgăşani-i, de Kolozsvárott telepedett meg – no persze, ott jobb a klíma –, s egy ideig Funar mester kabinetfőnöke volt, mellesleg történésznek tanították volna ha tanul, s egy kicsit-nagyon új jobboldali, szóval ez a gyüttment leförmedte az államelnököt egy cikkentyűben. Egy kolozsvári (dehogy szebeni!) lapban. Hogyaszongya – az államelnök kihívta maga ellen a románokat.

Karácsony első napján ugyanis nem az ortodox, hanem egy magyar katolikus templomba ment. A Szentháromság templomba, a szebeni Nagypiac téren. Merthogy hova kellett volna neki mennie a botcsinálta történész szerint? Hát a görögkeletibe, természetesen. Mivelhogy ő maga lutheránus, a felesége pedig katolikus. Csak hogy tudjuk: a nevezett templomban magyarul, németül és románul dicsérik az Urat. Közismert, hogy ide jár a szebeni magyarság – dörgi a kisiklott historikus. És mégis: hova járna a szebeni 1,9 százaléknyi magyarság katolikus része? Ami jó esetben is 0,8 százalék. És kivel ment Klaus elnök úr? Na kivel? Hát a feleségével. Aki katolikus. Ebből pedig a játék-történész ex-kabinetfőnök azt a messzemenő és mélyen szántó következtetést vonta le, hogy mostantól pedig a román népet és az ország sorsát a nemzeti és vallási kisebbségek fogják irányítani. Punktum. Dixit dominus Ionuţ. Még messzebb menő következtetést is levon: az elnök megmutatta, hogy az ország ura 2014. november 16-tól egy nemzetidegen és az ortodoxiát üldöző szász.

A szebeni napilap internetes portálján (www.tribuna.ro) olvasom, hogy Carmen asszony – aki angol szakos tanár, és igen népszerű a kollégák és tanulók körében – nem akar Bukarestbe menni. Legalábbis egyelőre nem. Otthon marad addig, amíg a tanulói befejezik a tanévet. Nem akarja cserben hagyni őket. Majd utána ráér ellátni a First Lady-szerepet. Legalábbis ezt nyilatkozta annak a líceumnak az igazgatója, ahol az ország első asszonya tanít. Ő pedig már csak tudja. Nos, máris készülhetünk (-nek) a következő támadásra. Mert szerintem Ţene mester nem fogja ezt szó nélkül hagyni. Majd jól megaszondja az elnöki házaspárnak a magáét. Feltéve, hogy egyáltalán érdekli őket a kificamult historikus véleménye. Mert minket aligha.