Mire vagy jó, erdőradar?

Októbertől erdőradart kell használniuk az erdészeti hivataloknak, meg azoknak a gazdasági vállalkozásoknak, amelyek fát termelnek ki, dolgoznak fel vagy faanyagot forgalmaznak. Ennek a világhálóra épülő alkalmazásnak hasznaként azt ígérik, hogy „valós időben nyomon követhető”, merre szállítanak faanyagot az országban. Ez eddig jó, ám nem értem, mindeddig mit tett az erdészet, a gazdasági rendőrség, a számtalan szállítóvállalat annak érdekében, hogy rendben történjen minden: a kitermelés, az engedélyek meg fuvarozáskor a menetlevelek kiállítása és ellenőrzése? Az új eljárással kapcsolatos nyilatkozatokat olvasva úgy tűnhet, az eddigi szabályok, rendelkezések nem voltak célravezetők, vagyis ki lehetett játszani, magyarán: vígan lehetett lopni a fát.

Ha ez nem így van, és remélem, hogy nem így van, akkor meg mi a mennydörgős ménkőnek verik költségbe az érintetteket? Ugyanis az új eljárás pénzbe kerül, új eszközökre (okostelefonokra, a világhálóhoz való hozzáférésre) van szükség. Szóval törvényt hoznak valamivel kapcsolatban, ám a működtetéséhez kellő összegeket az érintetteknek kell kifizetniük, ha tetszik, ha nem. Még azt sem mondhatja egyik vagy másik erdészeti hivatal, fuvarozó, hogy neki teljesen megfelel a korábbi módszer és nem dob ki pénzt az erdőradaros programra. Nem, mert kötelező használniuk.
Megtudtam, hogy a fakitermelő vállalkozásnak meg a vásárlónak is be kell jelentkeznie egy programba, egy nyilvántartó rendszerbe, és a „hiányzó szállítmányokat törvénytelen eredetűnek minősítik. A törvényszegés háromezertől húszezer lejig terjedő pénzbírsággal sújtható”. Puff neki… Tehát nem elég, ha minden engedély, menetlevél, árukísérő papír stb. tökéletesen rendben van. Nem! Aki nem halad a korral, törvényszegést követ el.

Biztosan könnyebb elektronikus nyilvántartó rendszert kezelni, mint holmi pecsétes papírokat silabizálni, ám arra senki nem gondolt, hogy mi lesz, hány „törvényszegést” állapíthatnak meg csupán egyetlen órás áramszünet esetén is. Mert én sajnos nem hiszek a technika tökéletes működésében. Pár hete egyik községi, most háziorvosi rendelőben történt, hogy édesanyám a szokásos gyógyszereit szerette volna felíratni, szomszédasszonyaival egyszerre. Több órát kellett várniuk csupán azért, amit én megértek, meg is tudok magyarázni, de ők maguknak nagyon nehezen: a gép „nem látta” a központi gépet, vagyis hálózati hiba alakult ki. Anélkül pedig nincs recept… És ilyen közönséges baki akkor is előállhat, ha valaki élet-halál között van, vagy éppen a szívét műtik?
Tehát ha leáll az országos rendszer, akkor a szállítmányoknak is le kell állniuk, és az út szélén várakozniuk, nehogy kiróják közben a büntetést?

A nagyméltóságú miniszter úr is nyilatkozott az ügyben akkoriban, mégpedig azt, hogy az erdőradar látványosan működik, hiszen alig néhány napja alkalmazzák, és máris annyi bírságot szabtak ki, mint korábban egy év alatt. Szóval ide nyúlik vissza a fák gyökere, hogy a szaknyelvet próbáljuk utánozni. Pénz kell, erdőradarral főleg.

Amikor az erdőradar szót először hallottam, a régészeti földradarok erdei használatára gondolhattam volna, ha nincs elég eszem. Aztán az jutott eszembe: eddig is működött valószínűleg, és bizonyára arra használták, hogy megnézzék, a legtudományosabban, honnan lehet még jó minőségű és több pénzt érő fát kivágni ligetekké gyérített erdeinkből.