Mindent ki lehet magyarázni

Meggyűlt a baja a nagyobbik romániai magyar pártnak, az RMDSZ-nek a kommunikációval. Az nem először történt meg és derült ki, hogy a sokak szerint története mélypontjára – minden szempontból mélypontjára – süllyedt politikai alakulat megvezette a választóit, vagy legalábbis elhallgatott előlük ezt-azt, hogy ne mondjuk, hazudott nekik, hiszen ha csak az elmúlt húsz év teljesítetlen vagy soha komolyan nem gondolt tulipános ígéreteit lajstromoznánk itt és most, akkor egy egész újságoldal sem lenne elég. Mondhatnánk, a pártnak saját belügye az, hogy miként fogja ezúttal is kimagyarázni magát a slamasztikából és hogyan fogja elhitetni választóival, hogy az ő érdekükben cimborált az ördöggel, mutyiban. És legyen az az RMDSZ-szavazók kiváltsága, hogy felelősségre vonja a párt vezetőit és tisztségviselőit (ha egyáltalán megteheti) amiatt, hogy nemcsak a többségi hatalom szalonképesebb reprezentánsaival próbált meg egyezkedni, osztozkodni és összefeküdni, hanem cinkosságot vállalt a győztesek között hemzsegő köztörvényesekkel, szekusokkal, szélhámosokkal, politikai kalandorokkal és konzumhölgyekkel is, ráadásul megfoghatatlan célok és obskurus engedmények fejében. De mivel lapunk olvasói között szép számban vannak RMDSZ-tagok és -szimpatizánsok, valamint folyvást a tulipánra voksolók, nekik is fel kell készülniük arra a kommunikációs dömpingre, ami ezekben a napokban a párt irányából a nyilvánosságra fog zúdulni. Az erdélyi sajtóban meglévő fölényét éppúgy ki fogja használni a „szövetség”, mint az egyéb propagandalehetőségeket. Meg fogják magyarázni Kelemenék a megmagyarázhatatlant, és jó képet vágnak majd mindenhez, elsősorban önmagukhoz. Ha ügyesek, még a legfrissebb kudarcot is a maguk javára fordítják: nem sikerült ugyan beslisszolniuk a kormányba a hátsó ajtón, de ez azért történhetett meg, mert nem engedtek a negyvennyolcból. Hogy pontosan miből nem engedtek és miből engedtek volna mégis, az majd csak később derül ki, ha egyáltalán kiderül valaha.