Miért nem sértőek számunkra a román jelképek?

A németországi Landshutban, a jégkorong Kontinentális Kupa B csoportjának küzdelmein, mint tudjuk, négy csapat vett részt. Azonban csak három nemzet lobogója volt kifüggesztve a csarnokban: a holland, a német és a román. Hogy valami nem egészen mindennapi dolog áll a háttérben, arról akkor győződhettem meg, amikor a HSC Csíkszereda és a Belfast Giants közötti mérkőzést követően, amelyet az észak-írek nyertek meg, nem játszották el a brit himnuszt. Hiába vártuk, hogy mentse meg a Fennvaló a királynőt, helyette a Nemzetközi Jégkorong-szövetség indulójának akkordjai csendültek fel.

Nagyon kíváncsi lettem, mi lehet ennek az oka, így rá is kérdeztem a mérkőzést követően a Belfast Giants vezetőedzőjére. Doug Christiansen, bár ő amerikai, készségesen elmagyarázta indokaikat. Az eredőtől kezdte, elmagyarázva, hogy Észak-Írország népe vallási határvonalak mentén még a mai napig is mennyire megosztott: az ír érzelmű katolikusok és a brit érzelmű protestánsok között továbbra sem szent a béke. Ennek eredményeképpen Belfast városában az élet még mindig ezen határvonalak mentén zajlik. A megosztottság a sportban is érződik: a focicsapat az ír katolikusoké, a rögbicsapat pedig a brit protestánsoké. A hokicsapat az első olyan klub, amelyik megpróbálja ezeket a határvonalakat átlépni. A csapatnál szeretnék, hogy a Giants mérkőzéseire a katolikusok és a protestánsok egyaránt kimenjenek szurkolni, ezért nem veszik fel egyik közösség szimbólumait sem, mert nem akarják megsérteni ezzel a másikat. Magyarán: azért nincs brit himnusz és zászló, hogy az írek ne sértődjenek meg.

Na, most képzeljük el ugyanezt átültetve Csíkszeredára: mekkora botrányt csapnának a románok, ha a HSC Csíkszereda illetékesei kijelentenék, hogy nem kérnek a román himnuszból és zászlóból! De nem jelentik ki, mint ahogy a székelység elöljárói sem vetetik le a román zászlót a középületekről, és arról sem hallottam, hogy a román himnusz eléneklését bojkottálni próbálnánk az iskolában vagy akár a kosárlabda-mérkőzések előtt.

Nem, a román uralom jelképeit mi önként felvállaljuk, de legalábbis toleráljuk. s a jelek szerint nem tartjuk sértőnek, ha például Székelyföld emblematikus hokicsapata, a HSC Csíkszereda a piros-sárga-kék lobogó alatt szerepel. Toleranciánk érthetetlen annak fényében, hogy a románok bezzeg azonnal hisztériarohamban törnek ki, ha bármilyen székely, magyar önállósodási törekvésről hallanak, s magasról letojják a mi érzékenységünket, bánják is ők, hogy mennyire esik rosszul nekünk, ha újra és újra megsértenek, megaláznak nemzettudatunkban. Mi több: mindezt úgy teszik, mintha ők volnának az áldozatok, mintha mi diszkriminálnánk őket! Miközben a székelység történetéről szóló oktatási segédanyag szúrja a minisztériumi szemeket, egy másik magyarellenes botrány arra vonatkozik, hogy egy páciens a csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fül-orr-gégészeti részlegén egy hallásvizsgálat kiértékelését tartalmazó nyomtatványt magyar nyelven kapott kézhez. Meg lehet vizsgálni a szóban forgó leletet, hisz csatolták a Jurnalul.ro cikkéhez. Jól látszik: a hallásvizsgáló készülék valóban magyarul „beszél\", de nyomtatványán a kézzel írt diagnózis, a bélyegző szövege már román nyelvű. Fodor István osztályvezető főorvossal elbeszélgetve megtudtam: az illető készülék menüje magyar nyelvre van állítva, mert románra nem lehetséges, s az elérhető nyelvek közül – angol, német, spanyol stb. – a magyarra esett a választásuk, hisz magyar ember kezeli, s a páciensek 80 százaléka is magyar. A román – egyébként beutaló nélkül érkező, s emiatt az orvos által pozitív diszkriminációban részesített – páciens kifogása a nyomtatvány alján olvasható angol szövegre érdekes módon már nem tér ki. Feltehetően ugyanilyen okokból, mint a csíkszeredai, az ország más pontjain előfordulhatnak német, angol vagy bármilyen nyelven kiállított leletek, de ezekről nem hallani. A csíkszeredai magyar nyelvű dokumentum viszont persze országos botrányt kell kiváltson. S a következtetés is a megszokott: a román páciensek DISZKRIMINÁLVA vannak Hargita megyében, üvölti a Jurnalul.ro cikkét átvéve például a Realitatea.net.

Merthogy ez nálunk a valóság: hiába állunk mi, a romániai magyar közösség a sír, azaz a beolvadás szélén, mégse lehetünk mi az áldozatok, a románok szemében semmiképp. Éppen az ilyen és a hasonló történetek váltják ki bennünk a még nagyobb ellenérzést mindennel szemben, ami román. S bár a HSC Csíkszereda sajnálatos módon mindhárom mérkőzésén vereséget szenvedett a Kontinentális Kupában, magunk között annak örültünk, hogy a román himnuszt legalább nem kellett meghallgassuk a székely győzelem tiszteletére a Landshutban. Szívem szerint pedig azt a román lobogót is eltüntettem volna a jégcsarnokból.

Megjelent a Csíki Hírlap november 2–4-ei számában.