Mesterházy Attila és a penészes kabátú bácsi

Azt hittem, valahogy tényleg sikerül úgy lezárni a magyarországi választási kampányt, hogy a határon túli magyarok ne essenek áldozatául a tönk szélére állított szocialisták mesterkedéseinek. Mesterházy Attila, a szocialisták kormányfőjelöltje aztán mégsem bírt magával. Ez a magát demokratának feltüntető és mindenféle nyúlós, ragadós – persze, főleg emberi – jelzővel önfényező gigerli gyerek az utolsó száz méteren sem állta meg, hogy ne rúgjon egyet, jó nagyot a határon túli magyarokba. Ja, persze. Útravalóul. Hogy ne feledjük ezt az átkozott nyolc évet. A huszonhárommillió románozást és a népszavazást. A nagyváradi mutyikat. A cinkos összekacsintást az RMDSZ-szel. Nem sorolom. Úgyis vége már, és ez a lényeg. Ja, hogy mivel tette fel a pontot az i-re a – talán – leendő szocialista pártelnök? Interjút adott a Népszavának. Ebben pedig kifejtette: „Szerintem a Fidesz politikájáról, gondolkodásáról sokat elárul az, amit Kövér László mondott arról, hogy ők elsők között az önkormányzati, a választójogi és a médiatörvényt, valamint a kettős állampolgárságról szóló jogszabályt akarják módosítani. Ezek éppen azok a törvények, amelyek nagymértékben meghatározzák Magyarország közjogi berendezkedését.” Primitív. Mintha éppen azt sugallaná az ifjú szocialista, hogy a Fideszről tulajdonképpen most derült ki: ez egy csúnya,  büdös szájú és penészes kabátban lopakodó bácsi, aki el akarja lopkodni a derék baloldali gyermekek kezéből a vattacukrot. Fúj! És ennek a felesége az a Mesterházy Szilvia, aki a magyar külügyminisztérium nemzetpolitikai diplomáciai osztályát vezeti. Még néhány napig. Mi több, határon túli magyar ügyekkel 1999 óta foglalkozik, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalában többek között a moldvai csángó magyar közösséggel tartotta a kapcsolatot. Tagja, majd 2002-től négy éven át elnöke volt a Csángó Magyar Tanácsadó Testületnek. 2002-től a Miniszterelnöki Hivatalban szintén a határon túli magyar ügyekért felelős államtitkárságon dolgozott. Nem akarok semmilyen következtetésre jutni. Minden magáért beszél. És persze azt is látni kell, hogy amit Szilvia férje, a szocialisták egyetlen reménysége most elkövetett, az tulajdonképpen vergődés a javából. Már az sem számít, hogy amíg Attilánk az erkölcsi pocsolyában fetreng, bennünket is besároz. Mert mi le tudjuk mosni a baloldal mocskát, sőt, meg is tudunk bocsátani nekik. Mert nem tudják szegények, hogy mit tettek velünk nyolc évig. És mint korábban írtam, elhulltak néhányan, de mégis kibírtuk. Jöhet a felemelkedés.