Megtörtént

Amit az ország lakossága – egyik fele, hogy érvényesül-e az igazság, másik fele, hogy elkerülhető-e az – lélegzetvisszafojtva hónapok óta várt, megtörtént. Az elkövetők által „telepátiának”,  vagyis az elképzelt ügynek nevezett ügycsomó nagyon is valóságossá vált, Dan Voiculescut, alias Felixet, alias Varant és társait elítélték. Aki kételkedett a román igazságszolgáltatásban, az mostantól megnyugodhat, mert meggyőződhetett, hogy működik. A másik fele, aki a nagy csalások, lehetőségek függvényében tekintett az országra, félhet, ha a félhet a megfelelő szó. Mert kimondhatjuk, hogy a 20. század végén nem Amerika, hanem a kommunista országok jelentették a nagy lehetőségek, érvényesülések világát, a kommunista országok, ahol egyik napról a másikra ellophatóvá vált az ország vagyona, és el is lopták. De ami a legszomorúbb, hogy később se tudtak leszokni róla. A Dan Voiculescu-ügynek azonban van egy másik vetülete is.

Dan Voiculescu 1989-től volt a román közélet meghatározó személyisége, úgy is mint a Securitate kereskedését lebonyolító cég, a Crescent egyik legmagasabb posztban lévő hivatalnoka (sokan azt is feltételezik, hogy az ott felhalmozott pénzzel indította a vállalkozásait), s úgy is mint a Ceauşescu-rendszer besúgója, s mint a \'89 utáni évek egyik legnagyobb korrupciós ügyének szereplője. Ez a több mint hat évig húzódott per Közép-Európa talán legjelentősebb pere volt, s az ország és a közvélemény számára, talán az érintett személy okán még Adrian Năstase perénél is fontosabb. És nem csak az igazságszolgáltatás számára. Dan Voiculescu mindent megpróbált, amit egy per során megtehet egy ember. Kétszer mondott le a szenátorságról, hogy a per egyik törvényességi szintről a másikra kerüljön, az ügyben 72-szer halasztottak, többször próbálták meg átminősíteni a per anyagát, 13-szor cserélték le a tárgyalásvezető bírókat, és talán nem mondok nagy butaságot, ha azt állítom, hogy e per során közvetve az is kiderült, hiába vádolták meg sokan Traian Băsescut besúgással, ha az lett volna, már rég kiderült volna.

És itt le is zárhatnók ezt az ügyet. És mégsem.

Amit még fontosnak tartok hangsúlyozni, Traian Băsescu elnök úr a napokban kijelentette, hogy most esélyt lát az ítélethirdetésre, mert fiatal bírák kerültek az országban szolgálatba. S bár nekem semmi kifogásom nincs a régiek ellen, de ha Traian Băsescu erről beszélt, akkor tudta, mit és miért beszél. Ráadásul itt és most hangsúlyoznom kell azt is, hogy olvastam az EU egyik Romániáról szóló jelentését, ahol épp a korrupció okán figyelmeztették Románia kormányát, hogy figyelik a perek kimenetelét. És tették ezt olyan körülmények között, amikor 900 (!) közismert politikust, úgynevezett „mogult” vagy „bárót”, párt-, sport- és közéleti embert ítéltek el csak az utóbbi időben, köztük az ország legismertebb embereit. S hogy miért hangsúlyozom mindezt? Mert emlékezhetnek, hogy Magyarország esetében épp az EU volt az, amely megakadályozta a kommunista rendszer bíráinak nyugdíjaztatását, a fiatalítást. Magyarországon, ahol nem ítéltek el szinte senkit, egyetlen jelentős embert sem a korrupcióból kifolyólag, holott a nyugati hírügynökségek is írtak arról, hogy a rendszerváltáskor 250 milliárd magyar vagyon került offshore cégekhez! És feltehetjük a kérdést: kik azok, akiket véd Amerikától kezdve az Európai Unióig mindenki, és vajon miért nem akarják az ország megtisztulását? Miért? Miért itt is a kétarcúság?

Visszatérve Dan Voiculescura – minket nem szeretett. És ezt többször is kiemelte. Azok közé tartozott, akik románságukat lobogtatva, a román zászlót lengetve, amikor veszélyben volt, a magyar kártyát hangoztatva játszotta ki vagy szegte meg az ország törvényeit. Amit viszont még fontos kihangsúlyoznunk, hogy a per nem csak ítélethirdetéssel végződött, Dan Voiculescut tíz évre ítélték, zárolták vagyonát is, vissza kell fizetnie az okozott 60 millió eurós kárt az országnak. És ez több mint példamutató.