Még mindig a válságról

Svédország nem tagja az euróövezetnek, de exportja ehhez az övezethez köti, s így bent van az euróhálóban. Az irányváltás forgatókönyvén már dolgoznak Stockholmban, s ebben egyre súlytalanabb Európa. Anders Borg pénzügyminiszter tételesen is elmondta, hogy nem bízik a mentési kísérletek sikerében, a görögöknek talán beúszhat a szalmaszál az utolsó száz méteren, de ahogy most kinéz az adósságállomány azon a fertályon, a csőd elkerülhetetlen.

A finnek, akiknek gazdasága tizenkét év óta kimondottan az euróra építkezik és a klubban meg a klubon kívül is modellértékűnek mondják, a legutóbbi közvélemény-kutatások értékelése szerint mintha kiszabadulni kívánnak az euróhálóból. A finn pénzügyér is bemondta, hogy országa nem ad kölcsönt másnak arra, hogy az a bankcsődjét finanszírozza. Ők a 90-es években megélték ezt a helyzetet, s úgy tudtak kimenekülni belőle, hogy egész egyszerűen becsődöltek néhány pénzintézetet. Finnország nem zárkózik el az európai gyorssegélyalap összedobásától, de a kollégák tudomására hozza, hogy még mielőtt mások adósságait kifizetné, fontolóra veszi az euróövezetből való kilépését. Egy picit meg is lepődött a társaság, amikor Urpilainen miniszter garanciafélét kért a spanyoloktól a bankkonszolidációs kölcsönért. Nem egyébért, csak hogy ne úgy tűnjék, mintha Finnország kényszerhelyzetbe került volna.

Minden jó, ha vége jó: Mario&Mariano – vagyis Mario Monti olasz és Mariano Rajoy spanyol kormányfő –, ahogy Carlos Segovia írja az El Mundo napilapban, a közhangulat ellenére mégis csak megnyerte a csatát, de csak a csatát, marad a valós küzdelem az euróklub fennmaradásáért. Mi a – mondjuk – fegyverszünet hozadéka? Mindenekelőtt az, hogy a segélyalap vásárolhat az adósok kötvényeiből a trojka (IMF, Világbank, EKB) megkérdezése nélkül, nem úgy mint a görög esetben, s hogy az alap még csak nem is tekinthető elsődleges hitelezőnek. Feltételes egyezkedés volt arról is, hogy létrejöhet a közeljövőben az a bankszövetség, amely az állam garanciavállalási kötelezettsége nélkül is közvetlen hitelezője lehet a bajbajutottaknak. A legtöbb elemzés Mario&Mariano sikerében a németek engedékenységét látja.

A háború tétje viszont az eurókötvény-kibocsátás, amely elvileg kizárhatná a gyengék elleni spekuláció lehetőségét. Sem a németek, sem az említett finnek és még néhányan erre ma még nem látnak lehetőséget a fiskális unió előzetes létrehozása nélkül. Mégis bejönne Van Rompuy, Barroso és Draghi banki és fiskális unióra írt forgatókönyve?

Amerikából ez valamelyes másképpen látszik. Warren Buffett, a közismert befektetőguru úgy gondolja, hogy Európa helyzete vészesen romlik. Nem látni még a sűrűben, hogy ki tulajdonképpen a döntnök, mindenki egyszerre beszél, s az ilyenkor jó eszköz, a pénznyomda nem tud besegíteni, mert az Uniónak nincs pénznyomdája. Így aztán nincs értékelhető közösségi megoldás a válságból való kimenekülésre, ezért futna, aki tud. Tíz év alatt viszont ritkulhat a köd, mondta Buffet a CNBC-nek, ahonnan villámgyorsan átvette az európai szaksajtó.

Az előző mondatban a pénznyomda a kulcsszó. Addig vagyunk jól, amíg a nyomda kulcsa nálunk van. Bővebben erről máskor.