Már nem tör a frász

A Bálint-nap, a nyavalyatörősök védőszentjének napja. Ezért is viseltek hajdanában Bálint-keresztet, más néven frászkeresztet a nyavalyatörésre hajlamosak. Engem személy szerint akkor tört a frász, vagy vert ki a nyavalya, amikor azt láttam, hogy mennyire sikerült átmajmolni a tengerentúlról, vagy a közelebbi nyugatiaktól ezt a válentájnszdéjt. Merthogy már a naptárban szereplő böcsületes Bálintot is Valentinnak mondták, ugyanis így volt sikkesebb, eredetibb, ámerikánusabb. Akkora feneket kerítettek neki, hogy azon már egy roncsprogramra megérett Dacia is megfordulhatott volna. Két kézzel szórták a pénzt a boltokban, mivelhogy szerelmesek napja van, így mondták nekijek onnét túlról, akkor meg jándékozni kell dögivel. Hát jándékoztak a jámborak szorgalmatosan. Érdekes módon a fiatalabb nemzedéket suhintotta meg a tájnszdéj, ők ugyanis – még – fogékonyabbak a nyugati civilizáció kultúrája irányában. Szerelemre való nagyobb hajlamosságuk okából kifolyólagosan. Bár ami a kultúrát illeti..., hát lenne némi fenntartásom ezzel kapcsolatban is, de most nem ez a tárgy. Úgy tűnik azonban ebben az esztendőben már visszafogottabb a szerelemhullám, legalábbis válentájnszdéj tekintetében. Nincsenek rikácsoló reklámok, vásárlás-csalogatásra buzdító agressziv felhívások, vagy legalábbis nem olyan töméntelen mértékben mint eddig, s az üzletekben sincs akkora tolongás, mint az előző években. Lehet, hogy ez attól is van, hogy már nagyon begyűrűzött a válság a zsebekbe. Bár... Láttam már olyat, hogy nadrágból lógott az ülep, az összes többi rongyot viszont fölöttébb ráztuk. Én inkább arra gondolnék szívesebben, mert ez fekszik nekem jobban, hogy csak felébredtünk, rájöttünk, vagy elfogadtuk, hogy ez a hóbortünnep nem a mienk. Hogy csak kölcsönvettük, viszonylag rövid időre.

Merthát van nekünk ünnepünk bőviben, mást ne mondjak, ott vannak a születésnapok, s méginkább a névnapok, amikor lehet ünnepelni, köszönteni, kedveskedni, főként pedig ajándékozni. S mit ad Isten, ott van közöttük a Bálint, meg a Valentin is. Már csak azért is, hogy a Valentinokat ne érje frusztráció. Azt már nem is mondom, hogy a földkerekségen talán egyedül nekünk van állandó, naprakész és napraszóló névnaplistánk. Akkor meg minek ez az import-örömünnep. Hát nem?