Légyott a lerben

Most, hogy új kormánynak örvendhetünk – amellett, hogy örömre semmi okunk –, sutba vághatjuk a változás gondolatának még a leghaloványabb reményét is. Már csak abból ítélve is, ahogyan a kijelölt kezdő-tárcavezetők pályafutásuk előestéjén hol tétovázva, hol tapogatódzva, hol meg fensőbbséges ködösítési szándékkal dadogtak a mikrofonok előtt. Ezen nyilatkozatok nagy részéből világosan kihomályosul, hogy halványlila segédfogalmuk sincs arról, hogy mit és hogyan kellene kezdeni vagy folytatni. De legalább így most már a legelvetemültebb jóhiszeműek sem vádolhatják őket azzal, hogy technokraták lennének. Pedig hát változtatásokra ugyanvalóst szükség lenne.

Itt van mindjárt a büntetésvégrehajtás sután megreformált, kétbalkezes, erős felindulásból, gondatlan hanyagsággal elkövetett rendszere. Adott egy (le)minősített orvos-egyetemista lány, aki heves meggazdagodási vágytól és valószínű némi nemi beidegződéstől indíttatva kebel (és egyéb) barátja hathatós közreműködésével legyilkol egy javakorabeli, ám fölöttébb gyanús körülmények között meggazdagodott élvhajhász kisebbségit, majd gondos körültekintéssel fel is trancsírozza, mert az makacsul nem akar beleférni a bőröndbe. Mint lenni szokott, a gyilok elkövetőit megfogják, elítélik, bekasztlizzák húsz évre. Eddig rend is lenne a rendetlenségben – eltekintve talán a büntetési tételtől, mert az inkább lehetett volna maximális szabottságú – csakhogy az élet nem áll meg. És a szinte-orvossá-vált leányzó sem. Kiókumlálja, hogy neki innen mehetnékje van. És egyéb het-hatnékai is. Ezért aztán bekérezkedik az intimszobába. Mert a börtönökben ilyen is van újabban. Nem kuplerájnak, hanem intimszobának nevezik a változatosság kedvéért. És kivel kérezkedik be oda? Hát egy épp szabadulni készülő, tisztességben megizmosodott drogüzérrel. Elvégre a börtönparancsnokkal mégsem etyepetyézhet. Még függelemsértés lenne belőle. Hogy miként ismerte meg a drogüzért? A fene tudja ebben a nagy káoszban. Az biztos, hogy nem a börtönbéli teadélutánon, mert az ilyen koedukált rendezvényeket (még) nem vezették be a lerben. Feltételezhetően valamelyik börtönőr volt a kerítő. Miért ne? Ha van intimszoba, miért nem lehetne egyenruhás strici? Szóval hát bementek az intimbe, hancúroztak küsdeg. Aztán még egyszer beengedték őket oda a humánus börtönőrök. Úgy látszik, nagyon tetszett nekik. Na, a két légyottnak meg is lett a gyümölcse. A szépreményű leányzó beleesett a teherbe. Utána meg nyomban kérte a szabadon bocsátását, hogy a szabad világban szülhesse meg a felmenőivel nemigen dicsekedhető utódot. Egyelőre elutasították neki a szabadulást. Egyelőre. Mert van intimszoba, tettre kész orv- és bérgyilkosok is akadnak, akik szívesen vállalkoznak majd egy-két röpke légyottra, etyepetyére. S akkor, D. C. al fine.