Kutak

Olvastam nemrég, hogy várhatóan 2020-tól már alternatív kutak hálózatával találkozhatunk az Európai Unió területén. Ez volt az első mondat, a másodikban azt írta a szerző, hogy a tagországoknak kötelező érvényű nemzeti terveket kell benyújtaniuk Brüsszelnek. Mivel nem volt egyértelmű számomra, még tovább olvastam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy én bizony nem érem el azt a műszaki fejlettségi fokozatot, amelyet a cikk írója elvárt az olvasóktól. Én ugyanis csak a harmadik mondatnál értettem meg, az üzemanyag szót olvasva, hogy itt bizony benzinkutakról van szó.

Nem tudom, sokan vannak-e még, akiknek szintén nem volt egyértelmű az első mondat, vagy kevesen. Ha kevesen vagyunk, akkor mi, néhányan lemaradtunk a fejlődésben, mert nekünk még elsősorban az a kút, ahonnan vizet lehet húzni, és ha elapad, az semmi jót nem jelent. Ha a legtöbben könnyen megértették, akkor viszont a kút fogalma egyértelműsödött, vagyis a kút az, ahol üzemanyagot lehet tankolni az autóba, a másik jelentés lényegtelenné, szükségtelenné csökevényesedett, mert a víz ma már a csapból folyik, és különben is, a földből kihúzott víz veszélyes lehet, fertőzhet, ezért felejtsük el.

A múltkor mesélte egy ismerős, hogy az udvarán ásott kútban már tavaly milyen kevés volt a víz, és most, amikor éppen leválni készült az ivóvízhálózatról, nem volt annyi sem, hogy egy búvárszivattyú valamennyit felszínre hozzon belőle. Az ő alternatív kútja is fejlesztésre szorul, miközben alternatívát próbál keresni egy pénzügyi szorítókat alkalmazó rendszerrel szemben. Nem a megdrágult üzemanyagot, hanem a vizet próbálja kiszivattyúzni a földből, amíg még lehet, amíg be nem tiltják, és bírságolnak érte. Az idézett cikket továbbolvasva, logikáját, irányvonalát követve egyértelműnek tűnik a jövő: a kutak nem azt jelentik majd (már?), amit mi, mindannyian gondolunk.