Kosaras kérdések, ködös válaszok

A különböző szurkolói levelező fórumokon hihetetlenül éles csatározást kiváltó állapotot a kétszeres bajnoki ezüstérmes, kupagyőztes Sepsi BC kosárlabdacsapatának finanszírozása körüli gondok váltották ki. Az első jeleket az együttes jamaicai centerének és amerikai edzőjének elbocsátása villantotta fel, a két alkalmazott elmaradt pénzét követelte – a hírek szerint talán nem túl szalonképes formában –, a folytatást pedig megint csak a pénztelenség generálta. Annak a veszélye is fennállt, hogy a csapat fele nem tér vissza a karácsonyi ünnepek után, ami az őszt, műtét utáni lábadozással töltő Ciocan esetében be is következett. Úgy tűnik, ő Szatmár együttesét erősíti a továbbiakban, Nagy Ildikó az aradi együttest, a Sepsi BC pedig fogy, mint a harmat. A város sporttörténetének legnagyobb közösségi élményét immár harmadik éve élő, a csúcsteljesítmények által elkényeztetett szurkolók pedig egyenesen pánikhangulatban figyelik a történések alakulását.

Az alapvető gond a pénz, illetve annak hiánya, illetve a rendelkezésre álló összeggel való gazdálkodás. Ebben a sajátos Bermuda-háromszögben közlekednek a vélemények, csapnak össze az állítások, és tűnnek el a szurkolói remények. A legfőbb finanszírozó, a megyei és a városi tanács vezetői állítják, hogy a költségvetésben előrelátott összeg időarányos részét a menedzsment rendelkezésére bocsátották. A klub elnöke ezt nem egészen így tudja, az átutalások késlekedésével magyarázza a játékosok kifizetésének késlekedését, illetve a játékos-elszivárgásokat. A két egymásnak ellentmondó állítás önmagában is kérdéseket vet fel, de legalább oly mértékben válaszra vár a történet egy másik árnyalata is. Sőt, elképzelhető, hogy éppen ez utóbbira adandó válaszban rejlik az egész ügy megoldása. Az idén időarányosan rendelkezésre bocsátott 600 ezer lej nem csekély részét ugyanis a tavalyi adósságok törlesztése vitte el – és úgy hírlik, még mindig tátonganak betömésre váró lyukak. Egészséges életösztönű klubmenedzser ilyenkor a gondok eme vetületét szokta a nagyvilág elé tárni többféle hangszerelésben – a Sepsi BC esetében viszont semmi.

Kétféle magyarázat kínálja magát: vagy gúzsba kötve kénytelen táncolni, vagy nem ért a dolgához. Egyik változat rosszabb, mint a másik. A közvélemény aggódással vegyített felháborodása ennél a pontnál lép ki a szokásos szurkolói mederből. Mert önmagában azt is nehéz elviselni, hogy egy világverő együttes szimpatikus középmezőnybeli csapatocskává szelídül, de ha mindezt még valamiféle nyúlós köd is veszi körül... Márpedig a hitelességet bőven elegendő egyszer elveszíteni.