Kell nekünk a mentő-taxi?

A szükséges életmentő beavatkozást ugyanis nem végezheti el, várni kell a megyei mentőszolgálat kocsijára és szakembereire. Érkezik az is, talán fél vagy egy perc hátránnyal, és kezdődhet az igazi beavatkozás. Persze, legtöbbször nem így történik, de hasonló eseteknek már lehettünk szemtanúi az elmúlt hetekben, vélhetően a jövőben is előfordulnak majd.

Ezzel elérkeztünk a kérdés lényegéhez, amit tulajdonképpen az egyik megyénkbeli kórház sürgősségi osztályán asszisztensként dolgozó, illetve mentősként is ügyeletet vállaló ismerősöm fogalmazott meg: egyáltalán mi értelme ennek a rohammentő szolgálatnak?

Panaszáradata végtelen volt: a „paramedikusok” injekciót nem adhatnak, infúziót nem köthetnek be, szóval a legelemibb életmentési technikákat sem végezhetik el a betegen. A például taxisból jó néhány hét alatt átvedlett egészségügyis tehát egyáltalán nem teheti azt, amit egy mentősnek végtérre cselekednie kellene. Ami még viccesebb, autóbaleseteknél műszaki mentést sem végezhetnek, hiszen ez a tűzoltóság egy másik egységének a feladata. Ami még ennél is rosszabb, mondja az ismerősöm, a rohammentősök némelyike máris szakembernek képzeli magát, sürgősségi alkalmazottat, mentős asszisztens egyaránt oktatva, nem kis feszültséget gerjesztve. „Pedig még azt sem tudják, hogy kell egy nyakmerevítőt feltenni” – hangzott a panasz beszélgetőpartneremtől. Ehhez még hozzájön az is, hogy amióta a SMURD nálunk is működik, a sürgősségi hívásokat kizárólag a tűzoltó ügyeletese kezeli, akinek természetesen nincs egészségügyi képzése. Így a telefonáló szakszerű kikérdezése is elmarad, ami, valljuk be, a minőségi sürgősségi ellátás elmaradhatatlan része.

Egy kicsit elgondolkodva eszembe jutott az a már rég feledésbe merült korszak, amikor a mentők csupán betegszállító taxik voltak. Kérdem én, valóban szükségünk van egy ilyen szolgálatra? Nem lehetett volna ennek a működtetésére fordított összeget a megyei mentőszolgálat korszerűsítésére fordítani? Nézzük csak meg: három SMURD kocsi van a megye három városában, ehhez persze megfelelő létszámú legénység is tartozik, akik legfeljebb az orrukat piszkálhatják a legtöbb esetben. Az autóknak fenntartási és üzemeltetési költségei vannak, az alkalmazottaknak járandóságuk. A semmiért pedig mi perkálunk, adófizetők. Na már most, a három rohammentő autót és a rájuk fordított összeget nyugodtan adhatták volna a hagyományos mentőszolgálatnak, akárcsak a fizetési keretet. Így a már létező rendszer fejlesztése, hatékonyságának növelése a betegellátás minőségének javulását is hozhatta volna magával. Ám nem, nálunk terjeszteni kell egy államtitkár helyettes magánvállalkozását, még abban az esetben is, ha ennek így, ebben a formában nincs értelme, és véleményem szerint létjogosultsága sem. Mit mondhatnék, egyszerűen szánalom...