Kártyával a nemzeti sport ellen

A szerdai kormányülés után meglepő bejelentést tett a szállításügy miniszterasszonya. Azt mondta, kormányrendelettel intézkedtek arról, hogy a nyugdíjasok, háborús veteránok és azok özvegyei ezentúl nem fognak kedvezményes utazási „kuponokat” kapni, hanem ehelyett adnak nekik egy személyre szabott mágneskártyát, amivel pontosan úgy lehet majd utazni, mint eddig a szelvényekkel. Vagy pont úgy nem fognak utazni – tenném hozzá rosszmájúan. Mert eddig sem igen használták fel ezt a lehetőséget, csak azok, akik igen-igen rászorultak. Mert még így féláron is sokba kerül a flangálás. Ez már abból is látszik, hogy évek óta időről időre előrukkolnak azzal, hogy a fel nem használt „kuponokat” visszaváltja a szaktárca. Azaz, ha nem utazta le a nyugdíjas, a veterán vagy az özvegy, pénzt kaphat érte. Annyit, mint amennyit leutazott volna. Még egy olyan változat is volt, hogy élelmiszerre válthatja. Hát sem pénzt, sem kaját nem kaptak. Maradtak az el nem használt fecnikkel. Ennyire átmentünk már koldusba. Milyen snassz lett volna, hogy a nénike odamegy a jegypénztárhoz a kuponjával, hogy kérek 170 kilométer másodosztályú málélisztet, Vásárhelytől Brassóig, lehetőleg ablak mellé.

De nem is ez a furcsa, hanem az, ahogyan magyarázzák. Hogyaszongya – azért kell a kártya, hogy ne tudjanak lopni a szállítótársaságok. Merthogy szoktak. A minap a fő-fő rendőr mondta, hogy meg fogják szüntetni a vidéki rendőrörsöket. Lehet, hogy ezután a rendőröket is kártyára cserélik? Ezek nincsenek beszélő viszonyban egymással?

Mi lesz ezután? A számítógépes adatok befutnak az ARR-hez, ott meg kiszűrik, hogy valóban utazott-e az a nyomoronc. Mert azt mondja a miniszter asszony, hogy korábban csak a fecnit adták le elszámolásra, közben meg a szállítójármű köszönte szépen, és dekkolt a garázsban. Nahát. Kiépítünk egy egész infrastruktúrát, felforgatunk egy eddig úgy ahogy működő rendszert azért, hogy a nálunk már nemzeti sporttá avanzsált lopást megelőzzük. Nem számít, hogy mibe kerül a rendszer, a terminálok, a felszerelés, a fogyóanyag. Semmi sem számít. Kitaláltuk! Ez a lényeg. Hogy esetleg többe kerül a leves, mint a hús? Sosztán! Majd jól eldicsekedhetünk a junióban, hogy nálunk már a kispénzűek is kártyával utaznak. Az átkosban is így volt, csak akkor az ingázók a kártyával kártyáztak. Tempora mutantur. Mi most a kártyával ellenőrizzük a szállítót. Közben meg kilóg a nadrágból a csóré ülepünk.