Herta Müller fehér zsebkendője

Bocsánatot kérek az irodalmároktól a fordítás miatt, számomra valahogy így hangzott: ezt keservesen meg fogod bánni, belefojtunk a folyóba!  – fenyegette meg a szekusa, amikor nem volt hajlandó aláírni, vállalni a besúgói státust. S mielőtt kirúgták a gyárból, ahol dolgozott, napokig nem volt számára hely egyetlen irodában sem, leprásként féltek tőle a többiek, s emiatt egy, a lépcsőre leterített zsebkendő volt az irodája, azon üldögélt, és fordította a gépkönyveket németről románra. A zsebkendőnek nem csak ennyi a szerepe, torokszorító szimbólummá válik Herta Müller szövegében, de most számomra az írásából a fenyegetés dimenziója a legfontosabb.

Mert – ha hiszik, ha nem – húsz évvel a kommunizmus tetszhalála után, ’89 után, ma is elhangzanak ilyen fenyegetések a hivatalok, hivatalnokok, a hatalom képviselői részéről.

„Megfogod keservesen bánni” – szól a „jóindulatú” szövegbe burkolt, összeszorított vonallá egyenesedett szájon át kipréselt, álcázott fenyegetés, és hitelesen szól, a szekustejen felnőtt, és ugyanazon stílusban edzett, állását féltő, kommunista szemléletű bürokrata szájából, akinek mindenki eleve gyanús és tolvaj, aki él és mozog. Különösen nagy a baj, ha látszik rajtad, hogy nem félsz, és nem akarod aláírni a csalétekkel előkészített, hazugságot, ferdítést, vagy félsz, de szintén nem akarod aláírni, és a gerincedet meglágyítani, mert nem akarsz önmagad számára megbocsájthatatlanul kaffkai hernyóvá, szörnyeteggé válni.

Egyből kellene értened, hogy alá kell írni, kell hagyni, hogy megbüntessenek, mert nincs szükség tolmácsra, érted a szöveget, tudod, hogy megfogod bánni, s gondolkodsz, vajon mikor jönnek érted legközelebb bilinccsel, meg sem szöktél, és mégis kerestetnek az Interpollal? Nem, nem a ceauşescui időkben történt dolgokról beszélek, bár koromnál fogva történhettek volna velem ilyenek, de nem, akkor „szerencsém” volt, mostani áldemokráciánkban viszont nem biztos, hogy az lesz.

De „ahogy lesz, úgy lesz”,  én mindenképpen leírtam ezt a kór- és kortörténetet, a magunk okulására legalább, hátha hamarabb eljön az a brucani jóslat a stupid people megváltozásáról – hamarabb mint ötven év, mert ha csak akkor, én azt már emberi számítás szerint, nem biztos, hogy megérem.

A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)