„A magyar állam alapvető küldetése, hogy a világon bárhol éljenek magyarok, a megmaradásukat biztosítsa. Ennek fundamentumait tette le a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt az állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról szóló törvénnyel. Az új kormány határozott szándéka a Magyar Állandó Értekezlet összehívása még a nyáron, mert a MÁÉRT-re szükség van, ez egy olyan intézményes forma, amelyik kiválóan működött. Önálló államtitkárság foglalkozik majd a határon túli magyarságot érintő kérdésekkel, amely arra törekedik, hogy élő kapocs legyen az anyaország intézményrendszere és a határon túli magyarság között. Az államtitkárságnak többnek kell lennie, mint a határon túli magyar szervezetek kifizetőhelye, a helyi szervezeteket, közösségeket közvetlenül is támogatniuk kell. A magyar kormány szeretne egy adott ország népszámlálásánál a magyar identitást segítő kampányt folytatni, s szükségesnek tartják a határon túli magyarok számára nemzeti jogvédő iroda létrehozását is. Ennek indoka: a határon túli magyarság védelme sokszor gyenge, és biztonságérzetüket növeli, ha tudják, az anyaország mögöttük áll. Az iroda a világ felé jelezné, ha magyarokat a világon bárhol bántanak, és konkrét jogi segítséget is nyújtana a hozzá fordulóknak. A határon túli magyar pártokat, szervezeteket támogatnák autonómiatörekvéseikben. Minden magyar iskolás, még az általános iskola befejezése előtt huzamosabb időt határon túl kellene töltsön iskolai kirándulás keretében, s arra fognak törekedni, hogy a határon túli magyarok is mehessenek minél nagyobb számban Magyarországra.” Hát ennyit szerettem volna eddig is. De a baloldal erre képtelen volt. Nyolc évig kellett várni, hogy felelős magyarországi kormánytag ilyeneket nyilatkozzon. Sőt kétszer négy évet arra is, hogy fent, a csíksomlyói nyeregben, a Hármashalom oltár előtti székeken, a búcsúra zarándokló méltóságok között a budapesti kancellária valamely tagja helyet foglaljon. És idén megtörtént a csoda. Mert nekünk még azt is csodaként kell megélnünk, hogy Semjén Zsolt (akit nevezhetünk most már nyugodtan miniszterelnök-helyettesnek, bár e sorok írásakor még nem tette le esküjét) elment Csíksomlyóra. Majd visszajött Budapestre és a parlament szakbizottsága előtt elmondta a fent idézett mondatokat. Pedig nem állok egyedül a dilemmával. Bizony, olyan szocialisták is léteznek, akik számon kérik a Medgyessy-, Gyurcsány-, és Bajnai kormányokon, hogy elhanyagolták a határon túliakat. Más kérdés, hogy a bátorságuk csak most, a Fidesz-KDNP elsöprő győzelme után jött meg. Mindegy is. Teljesen még nem őrültek meg. Maradt még három bütürmec közöttük, aki nem átallott nemmel szavazni a magyar állampolgárság kiterjesztésére. Gyurcsány Ferencnek, Szanyi Tibornak, és bizonyos Molnár Csabának volt ehhez is bőr a pofáján. Három ostoba, aki nem bírt túllépni a saját árnyékán. Nézem a szavazáskor Gyurcsányról készült MTI-fotót. Szívtelen ördögfajzat. Mégis azt kívánom, adjon ennek a triónak is az isten hosszú életet és sok erőt, hogy végigszenvedje, amint felemelkedünk. Most már nem tudnak megállítani bennünket.
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.