Hagyományőrzők

Az elnökválasztás árnyékában szinte észrevétlen maradt, hogy jónéhány hónapja – egészen pontosan július 30., Szász Jenő lemondása óta – csonka a Hargita megyei tanács, és várhatóan jó ideig az is marad, mert a testület a múlt heti ülésén nem igazolta a gyimesi csángókat képviselő Csillag Péter mandátumát. A Magyar Polgári Párt listájának soron következő jelöltjeként ugyanis őt illeti a lemondással megüresedett hely.

Nem lett hír belőle, amin nem csodálkozom, hiszen sokkal fontosabb, hogy pofozkodott-e öt évvel ezelőtt Băsescu, vagy nem, és hogy ezek után rá szavazunk-e vagy Geoană-ra. (Mintha számítana: az egyik kutya, a másik eb.) Jó, tudom, a tájékozottabbak számára esetleg az is eldöntendő még, hogy fölülírva a szavazólapot, szavazzunk-e az autonómiára? (Nem mintha lenne következménye, de olyan bevállalós-kurucos. Legalább jól megmutatjuk!)

Emellett valóban semmiség, hogy harminc vagy harmincegy tagja van-e a megyei tanácsnak. Pedig az ilyen kis semmiségeknek is megvan a maguk varázsa. Például: nincs is tétje a dolognak, hiszen 19 RMDSZ tanácsos mellett igazán mindegy, hogy 9 vagy 10 MPP-s mondja a magáét, bármikor leszavazhatják őket. (A harmincegyig hiányzó két tanácsos román szocdem.) Aztán: öt hónapig nem is utasították el a mandátum-igazolást, csak éppen nem tűzték napirendre. (Amikor meg végre napirendre tűzték, akkor leszavazták, lásd fennebb.)

Törvényes indoka nincs, értelme nincs, és haszna sincs a halogatásnak, sem az elutasításnak. Akkor miért?

Szerintem hagyományőrzésből. Nem, nem találták el, nem a 2000-es választásokra gondolok, amikor az Udvarhelyért Polgári Egyesület (lánykori nevén UPE) tanácsosaival járt el hasonlóan az RMDSZ, majd a kisebb, de gyorsan tanuló testvér, az UPE is hasonló módon törlesztett, amikor a maga során nemmel szavazott az RMDSZ tanácsosok igazolásakor.

Én arra a hagyományőrzésre gondolok, amit ma is szorgalmasan gyakorolnak rendesebb máréfalvi kocsmákban (lokálpatriotizmussal rendelkezők behelyettesíthetik igény szerint), és a helyi folklórban szívatásnak neveznek.

Úgy látszik, nem hiába szavaztunk bizalmat nekik: megyei tanácsosainknak a klímaváltozás, a gazdasági válság, az influenzajárvány és egy igazán remek elnökválasztási kampány mellett is van még erejük és kedvük a másik ember komfortérzetével is törődni. Mert azon túl, hogy csakazértis megaláznak egy embert – akit ugyanúgy választottak meg, mint őket –, sok értelme nincs a dolognak.

Csak szólok, hogy máshol ezt ne gyakorolják: rendesebb máréfalvi kocsmákban ennél kisebb semmiségekért is ki szokott nyílni a bicska.