Ha a fekete macska kiönti a sót

„Tudtam, hogy jönni fog valaki, mert főzés közben leejtettem a kanalat. Gyere, egyél, mert így egy adaggal többet készítettem” – fogadott Kovácsné, amikor becsengettem hozzá. Mondtam, nem, nem, sietek, csak épp odaadom, amit hoztam. „Hogy a küszöb fölött? Azt már nem!”  – csattant fel. Erre beléptem, az ajtó fölé akasztott fokhagymafüzér súrolta a vállamat. A sarokban, a szerencsepatkó mellett pókok tanyáztak, a világért sem szedte volna le. Na, nem azért, mert félt tőlük, hanem mert kiseperné a szerencsét a házból. 

A konyhába lépve, Kovácsné egy óvatlan mozdulattal sietségében kiborította a sótartót. Más lehet, hogy kétségbe esett volna, de ő tudta, hogy a szerencsétlenség hogyan hozható helyre: némi sót dobált át a bal válla fölött, és mondta hozzá: pű-pű szerencse.

Kovácsné hitt a babonákban. Négylevelű lóheréket őrizgetett a könyveiben, este soha nem vitte ki a szemetet, a táskáját – bármilyen nehéz volt – le nem tette volna a földre. Reggel, felkeléskor nagy odafigyeléssel lépett le az ágyból, nehogy a bal lába érje előbb a padlót. A világ minden kincséért sem fordult volna vissza, ha netán otthon felejtett valamit. Órákon keresztül képes volt ácsorogni és várni, hogy valaki arra menjen, ha fekete macska ment át az úton előtte.

Lányát, amíg az csecsemő volt, csak pirosba öltöztette, nehogy megigézze valaki. Most, hogy eladósorba került, sosem engedte, hogy az asztal sarkához üljön – még vénleány marad. Ha kisgyereket látott, miután kigügyögte magát neki, gondosan megköpködte a kicsit. Amikor a bal tenyere viszketni kezdett, azt is megköpködte. „Apád, anyád idejöjjön” – suttogta ilyenkor, megsúrolta a feje búbját és biztos volt benne, hogy pénz áll a házhoz. 

Kovácsné saját maga is talált ki babonákat. Az asztalt például csak jobb fele kerülte meg, a teregetni való ruhákat háromszor megrázta, mielőtt kiakasztotta volna a szárítóra, és még számtalan ilyen szokás határozta meg mindennapjait. Természetesen mindeniknek valamilyen jelentést tulajdonított. Hitt bennük, és különböző esetekkel bizonygatta, hogy mennyire igazak ezek a jelek. Engem mondjuk, nem tudott meggyőzni, mert – hála istennek – nem vagyok babonás.

Ezt gyorsan le is kopogom.