Gyurcsány, Kovács és Lendvai a Hargitán

Ha az elmúlt nyolc esztendő híradóit valamely szerencsés véletlennek köszönhetően átaludtam volna, most nem hüledeznék nagyokat azt tapasztalva, hogy hányszor jelent meg a közelmúlt magyar sajtójában a „határon túli magyar\" szóösszetétel. Mivel azonban kénytelen voltam a struccpolitizálást mellőzni, a megdöbbenésem most még nagyobb. Ennyit számít a Fidesz-KDNP választási győzelme. Mert végre, beszélnek végre rólunk is, úgy, ahogy kell. Ismét 15 millió magyart említ az Országgyűlés elnöke.

És igen, erre szükségünk volt. Mert kerültek már szóba a lesajnált határon túli nemzettársak az említett nyolc év alatt is, sőt, állítólag létezett nemzetpolitika is. Államtitkárságot is neveztek el róla. Csak éppen mindez nem működött és hiteltelen volt. És ezt Gyurcsány Ferenc még meg is koronázta. Naná, hogy Fletó. Naná, hogy az ő vezetésével oldalgott ki minden magyar házából (ahogy annak új elnöke, a fideszes Schmitt Pál nevezte pénteken) a látványosan megfogyatkozott szocialista brigád, amikor felcsendült a Székely himnusz az alakuló ülés végén. Nincsenek szavak. Pedig lehetne sorolni a lókötő, gazember, tetű.. és hasonló töltetű kifejezéseket. De nem lenne elég mindez e szánalmas gesztus leírására. Gyurcsány Ferenc ma már egy szánalmasan egyszerű és megtört politikus.

És van még ilyen az új Országgyűlésben. Kovács Laci bá’ és Lendvai Ildikó asszony. Ők is szánalmasan egyszerű és megtört politikusok. Még nem ismerik be – még maguk előtt sem –, de megtörtek. Túl nagy volt a pofon, amit kaptak. Illetve amit kértek, vagy adtak saját maguknak. És nem csak az a közös nevezőjük, hogy szánalmasan egyszerűek és megtört politikusok. Utálják a határon túli magyarokat, de képtelenek vallani a saját hibáikról. Mint ahogy teszik ezt többen a ma (még) felelősséggel bíró magyar emberek, elöljárók és vezetők közül. Lendvai Ildikó vasárnap még meg is magyarázta: a Székely himnusz „szép dal”, amely sokakat megérint, de fontos a parlamenti szokások és szabályok betartása. Álláspontja szerint a hivatalos ülésen történő eseményekről közösen kell dönteni. Hát most mit mondjak? Kívánhatnék sok szépet (kinek mi a szép, ugye...) de azt mindenképp, hogy csak egyszer láthassam ezt a triót, amint a Madarasi-Hargitán kiülnek a tornácra, és teli torokból, egymásba kapaszkodva azt éneklik két liter szilvapálinka után, hogy „maroknyiiiii szééékely...” A karmesterük legyen felváltva Dr. Lamperth Mónika és Dr. PhD. Vadai Ágnes. A közönség pedig néhány felcsíki székely...