Foltnak való gondolatok

Amíg fonták és szőtték a ruhának való anyagot, volt is becsülete. Leginkább azért, mondhatjuk most, mert sok munkába került egy törülköző, egy ingre való vászon előállítása. A házi, mint a mi vidékünkön ismert termelési mód persze nem vehette fel a versenyt az ipari termeléssel, ám leginkább a takarékoskodás miatt, a mai napig megmaradt. Tegyük hozzá: a környékbeli szövőnőknél nem állnak sorba a kuncsaftok, vásárlók, hogy terítőt, törülközőt, törlőt rendeljenek, vásároljanak.

Csattogó gépek a gyárban percek alatt több anyagot szőnek, mint az osztovátában görnyedő környékbeli szövőasszonyok esztendei teljesítménye. Jól van ez így, hiszen nagy az igény, kell a mennyiség. Nemrég rokoni családnál zsákoltuk a kiüresítendő lakás szekrényeiből előkerült ruhákat. Volt ott gyermeknek, felnőttnek való, ünnepi és köznapi viselésre alkalmas ruha nagy kupaccal. A józan gondolkodás, a munka tisztelete és az értékek becsülése azt kívánta, hogy tágabb ismeretségi körükben elajándékozzák a valamikor gondosan elraktározott és őrzött ruhaneműt. Válogattak is belőle, ám a divatjamúlt ruhadarabok még arra sem kellenek, hogy otthon a kertben vagy a mezőre fölvegye valaki. Pazarlás, pocsékolás, villant fel bennem. Még az is pénzbe kerül, hogy a szeméttel elszállítsák…

Varrónők mondják, ki is rendelne új ruhát, mikor pár lejért lehet turkálni divatos cuccot. Az elromlott cipzárt sem javíttatják legtöbben, hanem eldobják a ruhát: a javítás többe kerül, mint a turkálós vásárlás. Gondolkodhatunk, hogy tényleg őrült pazarlás folyik-e, vagy csupán a haszonelvűség diadalmaskodik a régi logikánk fölött.

Könnyű újat előállítani, amióta műanyagból készítik. Mert műanyagból van a fehérneműnk, zoknink, sálunk, nagykabátunk. Évek óta nem láttam vidékünkbeli üzletben, piacon például olyan zoknit, amely tiszta pamutból (gyapotból) lenne. Még amelyiken azt írja, azt is elég megtapogatni, hogy meggyőződjünk: ismét át akarnak verni. Természetesen már rég tudom, hogy a rugalmas műanyag szálakat leginkább azért keverik a ruhaanyagba, hogy az rövid időn belül majd ne nyúljon el. De amióta egyre több felnőtt és kisgyerek lesz allergiás, valóban megfontolandó, hogy jó-e nekünk, ha testünket nem természetes anyagok veszik körül? Erre majd válaszoljon az orvostudomány meg az ezoterika, elég nekem annyit tudnom, amit legtöbben érzünk is: a műanyag ruha kényelmetlen, ám könnyebb kimosni, nem kell vasalni, olcsósága miatt könnyű szívvel eldobható.

Mielőtt még a kenderből, lenből, gyapotból szőtt anyagok fogadatlan prókátorának vélne valaki, emlékeztetnék azokra a teljesen pamutnak eladott törülközőkre, melyekről az első használatkor kiderül: csupán végigcsúsznak testünkön, a vizet nem szívják be. Na de az érdes kendertörülköző ugye milyen más?

Szinte két emberöltővel korábbról maradt fenn szülőfalumból egy történet: a családi vagyont elosztó két testvér, mivel nem tudtak mindenben megegyezni, a használt surcot (kötényt) is kettőbe hasította…

Tekintsünk el az emberi gyarlósághoz kapcsolható tanulságtól, maradjunk a matériánál. A használt, megkopott vagy meglyukadt háziszőttes anyagot bizony nem dobták el! A törülközőből törlőt szabtak, majd ha az is leszolgálta az idejét, mosogatórongynak fogták be. Az ing, lepedő, ruhadarab meg más szőttes anyagával bizony így takarékoskodtak még pár évtizede is. Ki teszi félre ma már a foltnak valót?

Már csak azokat kell megértenünk, akik télen is kedvelik az olyan öltözéket, melynek szakadásaiból gömbölyű testrészeik kifittyennek.