Felkészítő

Olvastam nemrég egy elemzést, miszerint a kettős pénzrendszer országában élünk, és miképp szorítja háttérbe a lejt az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze a kilencvenes években tapasztalt infláció miatti bizonytalanság óta.

Nyilván, a számlák, ingatlanok, járművek, fizetések értéke esetében senki nem lepődik meg, ha euróban megadott összegeket kell értelmezni, és nem is okoz ez semmilyen nehézséget. Azt viszont nehéz lenne megmondani, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a piacon kifüggesztett árak is megváltoznak, nem banikat kell keresgélni a kisboltban való vásárlásnál, és az automatákba sem egylejeseket kell betuszkolni. Lehet, hogy vannak viszont, akik tudják azt, amit a legtöbben nem, és kezdenek hozzászoktatni minket is a változáshoz.

Ennek egyik jele egy második osztályos matematikafeladatban bukkant fel nemrég. A kérdés úgy hangzott, hogy ha Pistikének van tíz eurója, és egy gombóc fagylalt ára 50 eurócent, hány gombóc fagylaltot tud vásárolni ezzel az összeggel? Persze, húszat, de az első meglepetés után egy pillanatra azon gondolkodtam, lehet, hogy most le kellene menni valahová, és gyorsan megnézni egy gombóc fagylalt árát. Mert esetleg valamit nem vettünk észre. Mivel a feladat semmilyen információt nem árult el arra vonatkozóan, hogy Pistike ezt a szép összeget esetleg külföldi nyaralásán használhatta volna fel, csak következtetéseket lehet levonni a helyzettel kapcsolatban. Például, hogy a feladatot egy idegen, az eurózónához már csatlakozott ország nyelvéből fordították, és valamiért, talán szánt szándékkal nem változtattak a pénznemen. Mert az is lehet, hogy a legzsengébb korosztályokkal kell most megismertetni, megszerettetni az Európai Unió hivatalos fizetőeszközét, különös tekintettel a nagy többség által a gyakorlatban kevésbé ismerős centekre, a mindennapi használat érdekében. És így a felkészítő elkezdődött?