És mi fog változni?

Nem vagyok én jós, de meg merem kockáztatni a kijelentést: egyáltalán semmi. Hiába tartják egyesek korszakváltónak a feleinkből álló kormánypárt hétvégi kongresszusát, az pont annyi változást fog hozni a szövetség életében, mint amilyen eredménye lehet egy kiadós esőnek a sivatagban. Függetlenül attól, ki is ülhet a bársonyszékbe, a klónelnöktől is pont azt a politikát látjuk majd, mint elődjétől.

Továbbra is azt a szövetséget figyelhetjük majd éles tekintetünkkel, amely már rég elfeledte, kit is kell képviseljen igazából, és amely tulajdonképpen saját hatalmának megtartása érdekében cselekszik, teljesen alárendelve annak mindent és mindenkit. Ugyanaz a párt lesz, amely az autonómia szót még a közbeszéd szintjén sem meri kiejteni, amely a lassú lépések politikájával már az elérendő célt is rég ködbe varázsolta, mert hát ezt követelik meg egyes központi érdekek. Azaz tévedés, az önállósodás gondolatával eljátszogat, de csak négyévenként, így húzva el a mézesmadzagot a magyar ajkú választók előtt.

Ám nehogy azt higgyék, a nagy pártkongresszusnak bármi másra is lesz kihatása. A magát alternatívaként bejelentő ellenzéki gyülekezet ugyanolyan hiteltelen marad, a „kizárólag borsot törünk a másik orra alá” látszatpolitikájával kivívott elismerése aligha fog a csillagokig feltornázódni.

Az éppen alakulóban levő harmadik magyar alakulat sem váltja meg a világot, főleg, hogy születését máris a hazugság és az átverés oly gyönyörű hálója szövi körül. Hiszen hiába tagadják az urak, a „paraszt” csak észreveszi, hogy igenis öncélra is felhasználják a magyar állampolgárság ügyét.

Na már most kérdem én, maradt egyáltalán valaki, akinek tényleg az a fontos, amit mi, a pórnép akarunk? Van még olyan szereplő a romániai magyar politikum bohózatokkal és bohócokkal teli színpadán, akire tényleg számíthatunk? Én úgy látom, nincs. Önök?