Előny és illúzió

Amióta léteznek rendszámok az autókon, azóta lehet tudni azt is, hogy vannak olyan járművek és vezetők, akikre különleges helyzetekben nem vonatkozik minden szabály. Ha a helyzet megköveteli, mehetnek gyorsabban, helyet, előnyt kérhetnek maguknak, parkolhatnak bárhol, elzárhatják az utat, magyarázat nélkül. Most ne csak a megkülönböztető jelzésekkel ellátott rendőr-, mentő- vagy tűzoltóautókra gondoljunk, hanem azokra a járművekre is, amelyeken csak egy bizonyos rendszám a megkülönböztető jelzés. Ezelőtt pár évtizeddel a kis számok törvénye uralkodott a rendszámtáblákon. Azok, akik csak háromjegyű számot viseltek a táblájukon a köznép által használt négy helyett, és ha az még egyessel is kezdődött, fontos emberek voltak, illő tisztelettel kellett nekik utat engedni, és örülni a találkozásnak.

A fontos emberek, a megkülönböztető jelzések nem tűntek el, most jóval többen vannak. Több az autó is, kevesebb a hely, az idő, így a vélt, remélt tekintélyt, védelmet, a szabályok, az egyenlők előtt egy lépésnyi előnyt biztosító jelzések is felértékelődtek. Akinek nem jut olyan beosztás, megbízás, amely lehetővé tenné ilyenek használatát, utánozni próbál, a megtévesztést próbálja felhasználni erre. A legkeresettebb most az a betűkombináció, amely a belügyminisztérium járműveinek rendszámtábláján is látható – tudtam meg a múltkor. Nyilván, csak három betű azonosságáról van szó, mert a rendszám többi része másként áll össze. De sokan úgy vélik, a pillanatnyi előnyszerzéshez talán ez is elég lehet, mert igény van rá. Valójában egy illúzió az egész, mint sok minden, amit fontosnak gondolunk. De ha valakinek erre van szüksége, hogy fontosabbnak érezze magát, ez nem sokáig fog segíteni.