Életkilátás a kilátástalan életben

Érdekesnek is tűnhet az a statisztikai áttekintés, amelyet a napokban tettek közzé. Igaz, az Országos Statisztikai Hivatal még 2008-ban készítette a felmérést, ami csak most jelent meg, bizonyára olyan meggondolásból, hogy felkészítsék a lakosságot a következő választási időszakra. Mert azért jó tudni, hogy mire számíthatunk. Már életkorilag... Hogyugyebár hány választásra futja még? Merthogy azt mutatja ez a statisztika, hogy a legtöbbet a Vâlcea megyeiek élnek, s közülük is azok, akik városon laknak. Fel nem foghatom, mitől lesznek ezek az emberek olyan hosszas életűek, mint az a felmérésből kiderül. A környezet nem jobb és nem tisztább, mint egyebütt az országban. Enni... hát azt hiszem, ugyanúgy esznek, mint mi, összes többiek. És mégis. A férfiak várható életkorát 71,5 évre, a nőkét 78,1-re jósolják. Pellagra nem fenyegeti őket, mert manapság már törökbúzából is behozatalra szorulunk. Emiatt hát nem lesz különösebb elhullás. Ezzel szemben a Szatmár megyeiek máris foghatják a fejüket, vagy készíthetik a fakabátot. Különösen a vidéki környezetben élők. Náluk ugyanis a férfiaknak 64,8 évet jósolnak, s a nők sem igazán matuzsálemi korban, 73,2 évesen adják be a kulcsot. Már amennyiben hihetünk a közzétett adatoknak.

De nézzünk csak körül szűkebb hazánk, azazhogy házunk táján. A megyék közötti „túlélési versenyben” Hargita megye vezet, az átlagos (férfi, nő, városi, falusi) 73,1 évvel. S ezzel a 42-es mezőnyben a tisztes 17. helyen áll. Kovászna valamivel hátrébb, a 20. helyen tüsténkedik, azzal a 73-as átlagával. Maros meg a 22-en 72,9 évre becsült átlagos életkilátással. Hát mit mondjak, nem nagyon kecsegtető. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés: érdemes-e még nyugdíjhozzájárulást fizetni ilyen körülmények között, amikor még az országos statisztikusok is azt jósolják – például nekem –, hogy 72,9 éves koromban feldobom a bakancsot. Számolgassunk csak. Fizettem, mondjuk, 40 évig a nyugdíjjárulékot azért, hogy élvezhessem a megérdemelt nyugalmat 7,9 évig. Sőt, mivel férfinak és városinak teremttettem, csak 5,3 évig. Mert ugye, a törvényhozó gondoskodott arról, hogy ne pusztítsam sokáig az állam kenyerét, illetve hát azt a kenyeret, amire én negyven esztendeig fizettem be. Felemelték a nyugdíjkorhatárt 65 évre. De kérdem én – hányan érik meg azt, vagy a szerencsések hány évvel lesznek képesek túllépni a 65-öt? Akkor már nem jobb, ha eleve koporsóra gyűjtök maszekban? Mert az az öt év valahogy csak eltelik nyugdíj nélkül, még féllábon állva is.

Aztán elkezdtem kutakodni, hogy más országokban mennyit jósolnak államilag az embereknek. Nem hiszik el! Többet, mint nekünk. Az olaszoknak például 81,6 évet. A franciáknak 81,4-et. A magyarországi magyaroknak 74,2-t (még így is jobban járnak, mint a szatmáriak). S akkor már a japánokról nem is szólok. Mert hát mit is lehetne szólni, amikor nekik átlagosan 82,7 évet ad az állam. És most tessék fogódzni – az Európai Unióban 79,2 évet jósolnak. Mintha nem tartoznánk az unióba életkorilag... Igaz, másként sem nagyon tűnik úgy...