Szüszer Róbert
2014. május 10., 10:142014. május 10., 10:14
2014. május 10., 13:132014. május 10., 13:13
Azonnal menjek haza és zárjam el a csapokat, mert áznak! – hadarta a telefonba percekkel ezelőtt egy hölgy. A hangjában a kétségbeesés és a felháborodás robbanékony turmixa bugyogott. Éreztem, hogy ha közelemben lenne, akkor menten kockásra karmolná a pofámat. Át is futott az agyamon, hogy most egy darabig nem megyek haza, inkább sétálok egyet a városszéli gettóban, az sokkal biztonságosabb hely, mint az az otthon, amely előtt ott cövekel Miss Síkideg.
Csakhogy éppen otthon vagyok, az alsó szomszéd pedig sosem szokott románul beszélni velem. Mondom a hölgynek, nézze, szerintem ez téves hívás, amiért külön elnézést kérek, itt nem folyik a víz. – Már hogyne folyna! Az előbb kopogtam is maguknál, de nem nyitott ajtót! Jöjjön és zárja már el a csapot! – áriázott megállíthatatlanul. Ahogy levegőt vett, gyorsan rákérdeztem nagyon udvariasan, hogy melyik városból hív, mert talán mégiscsak tévedés van a dologban, ami a maga során kellemetlen, bár mértékét tekintve távolról sem annyira, mint a beázás. – Hát honnan, innen maga alól, Konstancáról! – sziszegte. – Kezicsókolom, én Csíkszeredában vagyok. – Ne mind magyarázzon, hanem zárja el a vizet! – próbált visszaterelni a lényeghez. – Hölgyem, én Csíkszeredában lakom, Konstancán nem jártam már évek óta, lakásom pedig végképp nincs arrafelé. Higgye el, drága hölgy, ez a hívás tényleg mellément – próbálkoztam bizonytalanul, de egy kicsit azért reménykedve. Néhány másodperces csend után megtörten kérdezte: – Valóban? Akkor elnézést, ne haragudjon, viszonthallásra! – és letette.
Biztos vagyok benne, hogy a felső szomszéd számát most lassan, keményen koncentrálva pötyögi be a telefonjába. Sőt, szabaddá tette a kezeit, lerakta a sodrófát, a partvist és talán a konyhakést is.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
szóljon hozzá!