Rovatok

Írjunk egy cikket közösen! Úgy értem, írjuk meg együtt, a Székelyhon olvasóival. Én elkezdem, mert nekem itt és most még el lehet kezdeni, aztán a hozzászólók folytathatják.

Jó játék, nem?

Csak ezúttal az írótársaimmal közösen meg kellene kérnünk a Székelyhon moderátorait, hogy lehetőleg ne töröljék a hozzászólásokat.

Szóval adott egy téma. A jelen helyzetet tekintve gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy miről szól, tyúkanyóról vagy a csillagászat tudományának legújabb fejleményéről, egy hangya mindennapjairól vagy a kvantum fizika elvein működő modern eszközökről. Mindegy, mi a téma, mert van véleményünk. Aaaaz van. Abban hiány nincs.

Mivel gyakorlatilag teljesen nyitott a portál mindenféle vélemény befogadására, ezért aztán van egy bizonyos réteg, aki teljességgel nyitott a véleménye közlésére is.
Úgy, ahogyan én is most. Szóval látjátok, vetem rátok az első követ ezerrel, holott vélemény-nyilvánításilag nem vagyok totálisan tiszta és bűntelen.

Bár túl sok időt nem törődöm a témával de néha mégis eszembe jut, mi vezet oda bizonyos Anonim egy-kettő-három-harminchárom-háromszázharminchármakat, hogy ennyire nyíltan kinyilvánítsák saját névtelen bátortalanságukat. (Most direkt nem írok gyávaságot, holott azt gondolom, de próbálom moderálni magam, ahogy a moderátorok is próbálják moderálni az oldalt). Azt mondja az Anonim százhúszhatvan, hogy ukkmukfukk, erre az Anonim százhúszhatvanegy visszaírja, hogy irgummburgumm. De a vélemény szabad kinyilvánításához ugye mindenkinek joga van, tehát hajrá, adjuk neki, mindegy, hogy mi az, csak legyen kimondva. De mivel az ukkmukkfukk és az irgummburgumm (jelen esetben kódolt üzenetek) olyan megnyilvánulásokat tartalmaznak, melyek nem illeszkednek az erkölcs és a jó ízlés vagy a gyomor befogadó képességének határai közé, ezért aztán jön a moderátor és törli a hozzászólást.

Anonim százhúszhatvan és Anonim százhúszhatvanegy neve alatt megjelenik nagyban: TÖRÖLVE.
Holott ez a két neves Anonim, százhúszhatvan és százhúszhatvanegy, továbbra is ugyanazt gondolják, (kódólva írom): ukkmukkfukk és irgummburgumm.

A moderátor megteheti, hogy az oldalról kitörli a véleményt, de a két úriember formás fejében ugyanaz a magasröptű vélemény bujkál továbbra is, mint aminek hangot adott még a moderálás előtt.

Ahogy a nagy gondolkodók mondták, hogy ugye az igazság megtagadásával nem lehet megölni az igazságot. Letagadni lehet, szépíteni lehet, de megölni nem lehet. Él, virul és igaza van. Hát ez a helyzet a gennyes gondolatokkal is. Ez a nagy igazság.

A jelenlegi társadalmunk egy apró részecskéje megpróbál ugyan még egy szebb képet mutatni rólunk, emberekről, közösségekről. Hogy a gennyet kiszűrjük, nem vesszük figyelembe, és akkor talán nem fertőz. De a genny sajnos továbbra is ott van, és amerre a zacskó lyukad, a mocskos sárga lé arra folyik és fertőz is, bizony.

Na és akkor most lássunk hozzá egy pozitív történethez. Próbáljuk meg, most az egyszer csak, hogy olyan formán nyilvánítunk véleményt, hogy az meg tudja állni a helyét minden körülmények között, még úgy is, hogy egy egész világ láthatja, olvashatja.

Rekordkísérletet kezdeményezek: próbáljuk ki, vagyunk-e olyan tökös csávók és csajok, hogy ennél az egy penna-irománynál mindenki, ismétlem: MINDENKI fel meri vállalni a nevét is.

A helyzet az, hogy akármilyen kamu neveket is lehet írni, senki nem fogja ellenőrizni. Egy Kukor Ica, vagy egy Bonc Ida, esetleg egy Dil Emma mégis csak néz ki valahogy, sokkal jobban, mint egy Anonim hatszáznegyvenháromezerkettőszázhatvanhét.

Na és, hogy visszatérhessünk az eredeti témánkhoz, amikor pozitív történetet alkotunk közösen, hát íme: szerkesszük meg a csalásoktól mentes, egymást szembe nem köpő, igazságot eltűrő való világot. Anonimok nélkül. Három... kettő... egy... és indul.