Egy „kiajánlási dokumentáció” margójára

Bemutatták a minap a Beruházási lehetőségek Csíkszeredában című „kiajánlási dokumentációt”. Megtudtuk, a dokumentációt az Aquaprofit Consulting cég készítette el Csíkszereda Polgármesteri Hivatala megbízásából, s a lehetséges befektetők számára készült, célja beruházókat vonzani a városba olyan ingatlanok, telkek „kiajánlásával”, amelyek gazdasági tevékenységekre alkalmasak.

A „dokumentáció” egy elkészülő kiadvány és weboldal formájában megjelenés előtt áll, de tartalmát a városháza honlapján nyilvánosságra hozták, hogy „az esetleges kiegészítéseket, javaslatokat még be lehessen építeni a dokumentációba”.

Kezdjük azzal, hogy egy ilyen kiadvány valószínűleg hiánypótló, hasznos kezdeményezés. Viszont jól tették a városháza illetékesei, hogy megjelenés előtt nyilvánosságra hozták a tartalmát, mert így mindannyian láthatjuk, hogy mennyire pancser munkára készül 47740 lejt elkölteni mindannyiunk pénzéből a csíkszeredai önkormányzat.

A „kiajánlási dokumentáció”, amelyet valószínűleg nem mernek tanulmánynak hívni (pedig azért ennyi pénzért valószínűleg szakszerű, tudományosan megalapozott, igazi tanulmányt is megrendelhetne a városháza mondjuk a Sapientiától), két részből áll: egy négyoldalas „városbemutató” s egy „konkrét helyszíneket bemutató listázás”, amelyen 14 oldalon keresztül sorolják a potenciális helyszíneket, az ezekről szóló legfőbb tudnivalókat egészen a konkrét kapcsolatfelvételi adatokig, ha egy beruházónak kedve szottyanna tovább érdeklődni. Tényszerű adatsorról van szó, hogy vannak benne imitt-amott hibák, valószínűsíthető, ebbe most nem mennék bele, bár azért ennyi pénzért valószínűleg elvárható, hogy helytálló adatokat osszunk meg a világgal. Ami felháborító, az a városbemutatóként összehajított fércmunka – másként nem tudom minősíteni. A négyoldalas szöveg, ami befektetők előtt az egész várost vonzóvá kellene tegye, a következő, alcímként kiemelt megállapítással kezdődik: Csíkszereda a világ közepe. Csak így, idézőjel, iróniára, humorra utaló mindenféle jelzés nélkül. De jó is, hogy így kezdik az alkotók a bemutatást, mert legalább előre figyelmeztetnek vele, hogy ne számítsunk a továbbiakban túl tudományosan megalapozott megállapításokra, de mint kiderül, a nyelvhelyesség igényével megfogalmazott textusra sem. Ezért nem is csodálkozhatunk, amikor azt olvassuk, hogy a 2011-ben 41166 fős lakosságot számláló városhoz „legközelebb álló\" repülőterek hol is vannak – hogy honnan veszik a lakosságszámot, még szerencse, hogy nem tudjuk meg, így talán nem kerül fejünkben konfliktusba ez az adat az ugyancsak 2011-es, de teljesen hivatalos népszámlálás 37576-os végeredményével –, mit számít végül is csekély három és félezer fő? Az iskolák városa alcímet követően továbbá megtudjuk: „Csík sosem félt új iskolát alapítani. Így van ez a 17.századtól...”, de hasonlóan tudományos, szakszerű és megalapozott állításnak minősül, hogy az információtechnológia területén megjelent az utóbbi években „néhány reményteljes kis vállalkozás” meg hogy a „Csíki-medence felsőfokú oktatásának helyzete az elmúlt 20 év alatt jelentősen kezdett fejlődni”, hisz „több szinten működik” a román nyelvű felsőoktatás a városban (biztos alsó-felső, közép-felső és felső-felső szinten), de kedvencem az, amint a várost bemutatják, miszerint helyenként „érdekes lápok és legelők” határolják. Nem szűkölködik ugyanakkor a szintén hivatkozás, forrás nélküli, nagy ívű megállapításokból sem a szöveg, miszerint „a középfokú szaklíceumi képzés a munkaerő-piaci kereslettel összhangban van”. Még szerencse, hogy ezt a megállapítást helyre teszik azzal a ténnyel, hogy emellett tavaly a városban „több mint ezer álláskeresőt” regisztráltak, akik, tiszta véletlenül, éppen azokon a szakterületeken „szereztek tapasztalatot”, mint amire a munkaerőpiaccal „összhangban” levő középiskolák képezték őket. Az amúgy nem túl hosszú szövegben számtalan magyartalanságra (terelőút, szaklíceum, kluszter), pontatlanságra (Márton Áron Római Katolikus Főgimnázium), gépelési hibára (sutószerelő) is találni példát, pedig abból a 47 ezer lejből azért szerintem egy tisztességes korrektúrára még így, a megjelenés előtti megjelenésre is juthatott volna.

Vagy vajon a 47740 lej is csak egy elütés eredménye, s hiányzik belőle valahonnan egy vessző? Csak kérdés, honnan: én a városházi illetékesek helyében erre a munkára 47 lejt sem fizetnék ki az adófizetők pénzéből, nemhogy 47 ezret. De jó hír, hogy van még hátra az „igazi” megjelenésig: ennyi idő alatt egy tisztességes szakemberrel végül is teljesen újra lehet íratni ezt a szöveget, ami ugyebár nemcsak a városban található beruházási lehetőségeket, hanem magát a várost kellene vonzóvá tegye az esetleges befektetők szemében – lehetőleg szakszerűen és hitelesen.