Dakota ló

Arcpirító, erkölcstelen, politikai prostitúció, bárkivel összefekszenek a hatalomért – sorjáznak az ellenzéki ítéletek. A hasonlat sántít, jobb lenne a kurvákat békén hagyni, a végén még kikérik maguknak – joggal. A legősibb mesterség művelői ugyanis tudják, mi a betyárbecsület, nem hagyják cserben a régi klienseket. Németországban a gazdasági válság okán még árkedvezményt is ígértek a közelmúltban a visszajáró ügyfeleknek.
Az ellenzéknek, a nemzeti vagy jobboldalnak, tehát az MPP-nek, az SZNT-nek és az EMNT-nek amúgy sem az lenne a feladata, hogy az RMDSZ erkölcsei felett őrködjön. Az erkölcscsősz duma legfeljebb csak arra jó, hogy ideig-óráig elfedje a szomorú valóságot: az ellenzék koncepciótlanságát, a stratégiai tervezés és az összehangolt cselekvés teljes hiányát. 
Az sem bocsánatos bűn, hogy teljesen felkészületlenül érte őket az elnökválasztási kampány: a három szervezet háromfelé nyilatkozott, ráadásul mindig az utolsó pillanatban, fejetlenül. Az viszont végképp érthetetlen, miért éri ugyanilyen felkészületlenül őket az, hogy az RMDSZ az elnökválasztási kampányt felhasználva, kormányra akar kerülni. Ha már a bukaresti politikai bugyrokat nem, legalább a sajátjainkat illene ismerni. És idejében tervezni, és cselekedni, ha nem akarjuk, hogy a fejünk fölött történjenek a dolgok.
2007-ben az EP választásokkor kiderült, életképes az ellenzék, ha egységesen cselekszik. Az RMDSZ nem vette komolyan a választók figyelmeztetését, és a 2008-as helyhatósági választásokon igyekezett kiküszöbölni a csorbát, megkísérelve ismét egy akolba terelni a szavazóit. Súlyos árat fizetett érte: fárasztó és igencsak költséges kampány révén sem tudta leseperni az amúgy már megosztott ellenzékét. 2009-ben ezért már nem kockáztatott, inkább lenyelte a keserű pirulát, és felajánlotta az első helyet Tőkés Lászlónak az EP listán, csakhogy alkuképes pozícióban legyen az elnökválasztás után.
Az RMDSZ kormányra akar kerülni. Úgy tűnik, mindegy, milyen áron, és sejteni lehet azt is, hogy miért. Lehet ennek kapcsán hataloméhségről, bársonyszékről, húsosfazékról, akár nemzetárulásról is papolnia az ellenzéknek, de ez már, csak azon a bizonyos holt lovon a patkó. Mert egy jó előre kiszámítható és bekövetkező politikai eseményre, amellyel nem értenek egyet, nem utólagos erkölcsi szentenciákkal kellene válaszolniuk a politikai, közéleti szereplőknek. Ha valóban azok szeretnének lenni.