Csurran-cseppen saját „zsebbe” is

Kicsi kutya nagytól tanul ugatni – hangzik a közmondás. Ahhoz lassan hozzászokunk, hogy ilyen ügyészség, olyan igazságszolgáltatási szerv naponta karon fog egy-egy politikust, nagykutyát, a „kutyakölykökkel” viszont senki nem foglalkozik.

A „munkásréteget” átszövő „leleményesség” egyik súlyos következményekkel is járható példájára még tavaly hívták fel a figyelmem, de a téma most is aktuális. Zöldfülű utász fakadt ki az elmúlt téli szezon során, hogy betanító mestere olyan „praktikákat” is megosztott vele, amelyeket nem kívánt gyakorlatba ültetni – karrierje napokon belül derékba is tört. Hóeltakarító, csúszásmentesítő munkagépre versenyvizsgázott fiatalról van szó, akinek már az első riasztása alkalmával szólt a próbaidőre kirendelt tapasztalt társa, miként kell úgy igazítani a hóekét, hogy „jusson is, maradjon is”.

Konkrétan: a rutinos róka a lehullott hó mennyiségének függvényében jól tudta, hogy mennyire kell földhöz ragasztani, illetve inkább magasabbra emelni a teherautó orrára szerelt tartozékot – itt érhető tetten a nagyközönség számára kevésbé ismert cél: a spórlás az üzemanyaggal. A kiosztott útvonal távolságára ugyanis – „normális” vállalatok esetében – gázolajkvóta jár, amivel a menetlevélben szereplő kilométerek megtétele után el kell számolni. A gyakorlott utászok jól tudják, hány centire felhúzott hóeke esetén mekkora – tíz-húsz százalékos – gázolaj-megtakarítás érhető el. A trükk többnyire csak erős havazások esetén alkalmazható (tehát épp a hibátlan munkavégzés szükségességének idején), amikor lehet azzal takarózni, hogy „a gyors havazás-utánpótlás okolható az úttest járhatatlanságáért”. Nem nehéz kitalálni a többlet sorsát: a dolgozó egy gumitömlőt nyom a gép tartályába, nagyot szív, s máris csordogál a drága „motorina” a kicsi kannába –  fizetés-kiegészítés gyanánt és saját használatra egyaránt.

Nem hibáztatnám a jobbára minimális fizetésért robotoló, emiatt hasonló módszert bevető utászokat, ha jóval kisebb felelősség terhe nyomná a vállukat. De emberéletekről van szó. Reménykedem abban, hogy a közúti szállítást ellenőrző felügyelőség (ISCTR) szakemberei, akárcsak a hóeltakarítást kiadó cégek vezetői végre komolyan veszik a problémát, és erélyesebb fellépéssel, bírsággal, kirúgással odacsapnak azoknak, akik miatt gyakran korcsolyázik tehetetlenül egy-egy autóvezető az árokba. A panaszkodó ifjú becsületére legyen mondva, szembement a „trenddel”, s talán életet mentett azzal, hogy felülkerekedő lelkiismerete miatt kilépett.