Csorog az ég csatornája

Csorog az ég csatornája, néhány napja szinte állandóan esik. Az ősz szomorúsága pedig rátelepedik mindannyiunk hangulatára. Szinte siratjuk magunkat, ahogy az ég is sirat minket. A kit jobban, kit kevésbé érintő gazdasági válság okozta nehézségekért, a tömegbe lövető tábornoknak éppen a forradalom huszadik évfordulójára felállítandó szobráért, a Somostető veszélybe sodródott erdőhektáraiért, a vegyipari kombinát mérget okádó füstkéményeiért, az időnként a városra telepedő bűzért, szerencse az őszi hidegben, hogy ettől legalább egy időre megszabadultunk.
Azt mondják, ilyen időben nincs sok választása az embernek, otthon marad, és bekapcsolja a televíziót. Ne tegyék! Csak ha az amúgy is szomorkás őszi hangulatot fokozni akarják. Semmi sem kiábrándítóbb ugyanis, mint a közelgő elnökválasztási kampány vásári hangulata.
És mégis… Ezekkel a sorokkal nem a marosvásárhelyiek rosszkedvének fokozása a szándékom. Ha úgy tetszik, Borbély László legutóbbi választási kampányának szlogenjét kölcsönözve: „Marosvásárhely többet érdemel.”
A napi küszködésbe belefáradva, tudjuk, hogy nehéz, s nem segít az sem, ha kinézünk az ablakon a folyton szomorkodó időre. Nem engedhetjük meg azonban magunknak, hogy feladjuk a küzdelmet a környezetünk – legyen az kulturális vagy természeti – védelme érdekében. S főleg nem engedhetjük meg magunknak, hogy széthúzzunk, hogy egymást okoljuk, hogy passzívak maradjunk.
A soron következő elnökválasztáson sem… Még akkor sem, ha ennek a tétje nem közvetlenül a marosvásárhelyieket érinti. Ne gondoljuk azonban, hogy mindegy, hogy kire szavazunk, avagy ne hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk.
Akkor ugyanis valóban nem marad más hátra, mint elmerengeni az állandó esőn…