Csendilleték

Kényszerítő helyzetekben érdekes ötleteink támadnak. Reggeli rádióműsorban hallom, hogy Budapest főváros dugódíjat vezetne be a belvárosi forgalom torlódásainak feloldására. A lényege, hogy a főváros közigazgatási határain kívülről érkező autósok e díj befizetése ellenében hajthatnának be. Koncentrikus körökben, a behajtás mélysége szerint határoznák meg a díjszabás mértékét. A vita a külső kerületek fenntartásai okán függőben maradt. Az aggály az, hogy a külső kerületek képtelenek azonnal parkolóhelyeket kialakítani körletükben. A főpolgármester azon is ötletel, hogy hídpénzt kellene vezetni a Pestről Budára és onnan vissza közlekedő járműforgalomra. Egyik ötlet sem példátlan. Bécs és München időtlen idők óta körletesítette a közjárművek utazási díjait, ami ugyan nem azonos a budapestiek ötletével, de egyik esélye a közlekedési vállalkozások költségvetésének a fenntartására. Egyébként Csíkszeredában sem lehet mindegy, hogy a vasútállomástól a zsögödi Nagy Imre Képtárig vagy a fürdőházig utazol. A ráció ugyanaz, vagyis célszerűség és ésszerűség a rendezési elv.

Találtam azonban olvasmányaim során néhány, ugyan ötletes, de igen furcsa példát a közkiadások pénzelésére itthon. Önkormányzati hatáskörben bevezetett díjak és illetékek. Nem kívánok persze ötleteket adni, átvenni az ötleteket viszont ötletszegénység.

Temesváron például a nagyobb szabású rendezvényekhez tűzijátékot szolgáltató vállalkozások a látványosság időtartamára percenként 200 lejes helyi illetéket fizetnek a polgármesteri hivatalnak. Az illeték kivetésének az indoklása az, hogy a tűzijáték csendháborítás, és zavarja a polgárok nyugalmát.

Krajován és Gyulafehérváron überelni tudták a temesváriakat azzal, hogy esővízdíjat vezettek be azzal az indoklással, hogy az esővíz el- és átfolyása a városi csatornarendszeren fenntartási költségeket generál. Így aztán a meteorológiai jelentéseket figyelve a krajovaiak 51 banit, a gyulafehérváriak 3 lej esővízdíjat fizetnek köbméterenként.

A konstancai polgármester csendilletéket szed valamennyi helybéli vállalkozástól. A díj mértékét a vállalkozás által elfoglalt térhely méretei szerint szabják meg. A legnagyobb így befizetett összeg évi 2000 lej. Az így bevételezett összegből fizetik a polgárőrséget.

A Prahova megyei Plopeniben a cégek 200 lejt fizetnek a nyitásrend jóváhagyásáért, és 100-at még akkor, ha azt meg akarják hosszabbítani. Bákóban az, aki építési vállalkozóként bárhol sáncot ás, méterenként 2 lejt fizet a városi pénztárba. Galacon a házasságkötési ceremóniát adózza meg. A fiatal házasok 72 lejt fizetnek akkor, ha az esemény este 7 óra előtt betervezhető. Ha később óhajtják, akkor ennek az összegnek a tízszeresét.

Van még általánosan 5 lej lótartási díj, amit a lótartó gazdák fizetnek be a kincstárba. Ha igaz, akkor ez a pénz a Román Lótenyésztő Hatóság költségvetésébe segít be. Egy tavalyi adattár szerint Romániában kb. 900 ezer ló van, ebből mintegy tízezer nemes fajta, utóbbiaknak csak a 40 százaléka található állami ménesben vagy állami méntelepen. Eszköztartási díjat kell fizessenek a lassú járművek (hóeke, útgyalu, kotrógép, talajgyalu) tulajdonosai.

Arról már írtam, hogy 326 adó vagy adó jellegű közteher keseríti amúgy is eléggé zaklatott napjainkat.