Az űrben sem jobb

Öt és fél százalékkal gyilkolják az amúgy sem túl rózsás életű nyugdíjasokat. Az átlagról beszélek, akik amúgy is egyik napról a másikra élnek, s miközben kézhez veszik a megcsonkolt járandóságukat, százszor-ezerszer megesküsznek, hogy a következő parlamenti választásokon rájuk ne számítsanak, miután egy alanyi jogon nyert (tulajdon)jogukhoz hozzá mertek nyúlni választottaik. Teszik ezt különböző nemzetiségű, politikai hovatartozású vagy pártsemleges egyszerű emberek, akik eddig sem igen hittek a politikusokban, de ez a mostani húzás végképp betette náluk fentebbiek ajtaját. Illetve hát azok tették be az ajtót nekik. Úgy hogy ne csodálkozzunk, ha a következő választásokon az eddiginél is alacsonyabb lesz a részvételi arány. Kezd ugyanis betelni a pohár. Amikor már oda jutunk, hogy a legszegényebbek nyakát szorongatják, ne csodálkozznak a hon mostohaatyái, ha ottmaradnak választók nélkül.

Én a magam részéről már semmin sem csodálkozom. A csodálkozás ugyanis luxuscikk lett, amit csak különleges alkalmakkor engedünk meg magunknak. Itt van mindjárt az első – és egyetlen – román űrhajós esete. Dumitru Prunariu 1981. május 14-én repült az űrbe. Hét napot, 20 órát és 42 percet töltött „földönkívüli” állapotban a Szojuz 40-en az orosz Leonyid Popovval együtt. Azóta sem volt más romániai, aki ezt megtette volna. Volt is nagy ünneplés, csinnadratta, zászlóknak lengetése és térdeknek csapkodása. Ha valaki azt hinné, hogy a volt hatalom ezt kézzelfoghatóan díjazta volna, az téved. A külsőségeken kívül jó tudni azt, hogy amikor visszatért a román fővárosba, nem volt hol laknia. Bedugták egy szállodába. Vásárhelyre, ugye, nem jöhetett, pedig itt élt az anyósa. Azért nem jöhetett, mert mutogatni kellett, mint a bazári majmot. Azok után, hogy három évig Csillagvárosban élt, készült az űrrepülésre, ott állt lakás nélkül. Na, ez volt az akkori hatalom. És a mai? Ez a mai elvett a nyugdíjából 70 százalékot. Az egyetlen román űrhajóstól!

És akkor mit vár a korgó gyomrú magyar paraszt attól a kormánytól, amelyik még a saját űrhajósának, annak az egyszál egynek sem akar különleges státust biztosítani. Lenyesi – az amúgy csak négy számjeggyel írt – nyugdíjának a háromnegyedét. Ettől fogunk kilábalni a búzairból. Bizony.