Az első vacsora

Vegyük sorra a lehetőségeket: mikor vacsorázik – elvben – rágógumit valaki? Mondjuk, ha fogyókúrázik. Vagy ha fogyózik, de roppant éhes. Ha már vacsorázott, de fokhagymásat. Esetleg, ha további programja van, de nincs fogkefe kéznél. Ha unatkozik. Ha a rágógumi rabja.
Vagy ha – kapaszkodjanak meg – a baróti kórház betege. Belátom, ez most roppant sarkítottan hangzott, egyrészt mert nem arról van szó, hogy arrafelé rendszeresen ez lenne az esti menü, másrészt mert korántsem vagyok meggyőződve afelől, hogy a baróti az egyetlen kórház, ahol a klasszikus táplálkozástudomány ilyen tragikomikus fordulata bekövetkezhet.

A romániai egészségügy drámai helyzete Dunát rekesztő mennyiségben termeli az abszurd határán mozgó hasonló eseteket. Azon már szinte fel sem kapjuk a fejünket, hogy a kórházi ellátásra szoruló embernek nem csak a saját pizsamáját, papucsát, tisztálkodó szereit kell előkészítenie, de a gyógyszer, a kötszer, a különböző gyógyászati eszközök beszerzése is az ő feladata. Csak a pontosság kedvéért: a szervcserét még nem hozott anyagból végzik. A szűkös étrend kiegészítése is „házifeladat”, kisebb éléskamrákra bukkanhat, ha valaki átnézi az ágyak melletti kisszekrényeket. A dologtól nem teljesen független, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház menedzserének titkárságára már érkezett egy adag a kórházi étel silányságát bizonyítandó.

Ha csak a felét tekintjük amolyan nagyvárosi legendának azon történetek közül, miszerint a kórházi koszt változatosságát elsősorban az adományok összetétele hordozza, már bőven szörnyülködhetünk. A rágógumi azonban külön fejezetet nyitott a kórházi ellátás egyetemes történetében. Az eset az egészségügyi ellátási rendszer lepusztultságáról és valami perverz arroganciáról egyaránt árulkodik. Mert hogy ugyanazt a bogyót kapta a sérvvel műtött és a belgyógyászati kezelés alatt álló, az egészséges fogazatú és a protézisét pohárban altató beteg. Az ízpreferenciák felől sem érdeklődött a személyzet, a humorosabbja legfeljebb annyit engedett meg magának, hogy hozzátette: az űrhajósok is ilyen kapszulákon élnek.

A betegek ma is sokat mesélnek róla, ritka vidám este volt a baróti kórházban. Azt mondják, annyit nevettek, hogy már sírtak. A szolgálatos nővérke vetett véget a mulatságnak, villanyoltást rendelt el, azzal, hogy tessék aludni, mindjárt itt a reggeli.